Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 4. szám - Fekete Csaba: Versek (A kertben; A nemlétezőről; Nem így)
Fecske Csaba • Versek 9 még akkor is ha csak úgy eszedbe jut a boldogság nem sportkocsi amelynek volánja mögött imponálni tudnál a csinos nőknek a boldogság nem luftballon amit felfuvalkodottságodban meg akarsz hámozni a boldogság nem NEM ÍGY nem árulja el magát bár fej tartása mintha azt mutatná hófedte csúcsra néz ahol a következő pillanatban megindul a lavina és mindent maga alá temet szegény Lenszkij elmúlt a nyár de itt észak felé a kis nyár mint egy torz déli tél olyan talán már egy élet múlva sem tér vissza bár tudjuk a mezők s rétek nem felejtik zöldjüket csupán a szavak értelmüket lejár szavatossága az érzésnek menyasszony jaj nem hű halálig a könnyhöz melyet gyász szerez ki hitte volna még mikor égetett a nap a hűvös éjszakát két összekoccanó pillanat felszikrázó fényében látja a szomorú barát mulasztásait kalandvágy szülte ballépéseit és keserűen sóhajt nem így képzeltem el jaj nem így...
