Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 4. szám - Danyi Zoltán: Oranzs
Danyi Zoltán • Oranzs 5 Danyi Zoltán ORANZS (i) A szoba tele volt papírfigurákkal. Az asztalon, a székekeken, a szekrények polcain. A foteleken és a szőnyegen. Mindenfelé formájú és színű, papírból hajtogatott figurák. Szárnyaló madarak, nyíló virágok, ugrásra kész békák. Heverésző, fekete-fehér pandák. Különböző méretű narancssárga pillangók. Ez utóbbiból volt a legtöbb. A narancsszínű pillangók mindenütt feltűntek, uralták a terepet. Oranzs papírlepkék. Kitárt szárnyakkal lebegték be a szoba minden szegletét. A függönyre is jutott egy. A lehelet könnyű csipke redői közé akadva illegette magát az október végi napsütés erőtlen melegében. Lucy az ágyon hevert felhúzott térdekkel, a feje alá párnát gyűrt, olvasott. A könyvet a szeméremcsontjára állította, és résnyire szétnyíló combjainak támasztotta. A borító hófehér volt, sima és fénytelen. Nem volt rajta se név, se cím. Elemér a földön ült, a kis kínai teázóasztalka előtt. Egy narancsszínű papírt hajtogatott. (2) A félig nyitott ablakban galambok melegedtek, érezni lehetett a szagukat. „Esőben kifejezetten büdösek voltak.” Lucy törte meg a csendet. Kérdezett valamit, mire az oranzs papírt hajtogató ujjak egy pillanatra megálltak. Épp csak annyi időre, amíg egy lepke billent egyet a szárnyaival. Azután dolgoztak tovább, mintha nem hallották volna a kérdést. Mintha a kérdés el sem hangzott volna. Lucy félrecsúsztatta a könyvet. Felállt, levetkőzött. A virágmintás kis ingblúzt az ágyra ejtette. A fürdőszobába ment, beállt a zuhanyzóba, engedte magára a vizet. Az égetően meleg vizet, a forró, az elviselhetőség határáig forró vizet. Sokáig. Nagyon sokáig. A bőre egészen kipirult, mellén a bimbók udvara kiszélesedett. Elemér zavartalanul hajtogatta tovább a narancssárga pillangóat. A fürdőszoba nyitott ajtaján keresztül hallotta a víz csobogását. Először a fejében érezte, majd a mellkasában, végül az ágyékában. Nem mozdult. Csak belül futott vé
