Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 1. szám - JÓZSEF ATTILA-VERSEK (ANGOL NYELVEN)-ZOLLMAN PÉTER FORDÍTÁSAI - Bókay Antal: Szerelem analitika
Bókay Antal • Szerelem analitika - József Attila 1928-BAN 27 nincs én, nincs személyesség, egy általánosabb szinten már a Nem én kiáltok című versben is olvasható: „Hiába fürösztöd önmagadban, / csak másban moshatod meg arcodat”, illetve megjelenik az 1926-os József Attila (József Attila, hidd el...) címűben: „Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, hogy bennetek lakik, az bizonyos”. A romantikára (és Adyra is jellemző) nárcisztikus pozíció ilyen tudatos felszámolása azonban nem teszi egyszerűbbé a szerelem konstrukcióját, sőt olyan mélységeket nyit meg, amely József Attila egész költészetét végigkísérő, és igazából megoldhatatlan problémákhoz, a szelf addig láthatatlan, egyszerre irányító és romboló komponensének feltárásához vezet. József Attila 1927-28 körül kialakuló szerelemfelfogása meglepő strukturális hasonlóságot mutat Freud 14 évvel korábban, A nárcizmus bevezetése3 című írásában megfogalmazottakkal. Freud jelentősége témánk szempontjából abban állt, hogy a szerelmet mint a lélek mélyén lefutó materiális-ökonomikus viszonyok, vágy és ösztönkezelési mechanizmusok alakulását, azaz mint egyfajta nyelvet értelmezte, és a szerelem nagy érzésén belül megmutatta annak elemeit, részleteit, összetevőit. Freud elképzelésének jelenkori közvetítője, Julia Kristeva a szerelmet a tematikus és a szemantikai-retorikai kettősében, egyfajta alapvető lét-metaforizációnak, az átvitel és azonosítás játékának feszültségében fogja fel. Kristeva a jelentés kettős mechanizmusát jelzi, egyrészt a lacani Imaginárius, verbalitás előtti jelentésképzés szemiotikái, másrészt a nyelv hátterével megformálódó, az Apa Neve fallikus dominanciájára épülő Szimbolikus jelentés-térre utal. A költészet, éppúgy mint a szerelem vagy a pszichoanalitikus terápia e két szféra közötti médiádéban működik, a szerelmi költészet pedig valamilyen értelemben meta-diszkurzusa ennek a mediáló és egyben szelf-teremtő tevékenységnek.4 A József Attila-i szerelemanalízist három lépésben értelmezem. Az első az öszszeolvadásé, egy olyan ideál feltételezése és analízise, mely szerint a szerelem képes az Én és Másik összeolvadásán keresztül egészt, szelfet teremteni. A második lépés - mely nem kis részben a szerelem sikertelenségének tapasztalatát dolgozza fel - a Másik természetét elemzi. Végül a harmadik lépés szól a szerelem elmúlásáról, egy nagyszerű állapot idegen valóságban, a harmadikban történő szétolvadásáról. A SZERELEM MINT ÖSSZEOLVADÁS - AZ ÉRINTÉS MINT ÉNTEREMTÉS A szerelem kiteljesedésének össszeolvadásként, a két személy szétválaszthatatlan egységeként történő definíciója persze ősrégi, Platónig visszavezethető gondolat. A pszichoanalízis előbb említett újítása, a szerelem belső mechanizmusának tárgyias feltárása megmutatta, hogy ez az összeolvadás ténylegesen milyen elemekből, folyamatokból alakulhat. Bak Róbert egy 1973-as „Szerelem és tárgyvesztés” című tanul
