Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 3. szám - Nagy Imre: "Kűlgy,tűzbe,vasba..." (Az ismétlődés dramaturgiája és a női szerepkör XVIII. századi közjátékaiban)
Nagy Imre • „Kűlgy, tűzbe, vasba. . 47 komoly hangvételű moralitás. Témájának ha nem is nőellenes, de kétségkívül férfi észjárást tükröző üzenete szerint minden baj az asszonyoktól származik. E szakasz végén Jupiter a megromlott emberi sors jobbítására elküldi a Geniusokat, s a parancs jegyében Aesculapius magához hívja a betegeket, valójában tehát a pandorai „piksis”ből kiszabadult nyavalyák áldozatait, akik most reménykedhetnek a gyógyulásban. Ezzel a fordulattal veszi kezdetét a színjáték második szakasza - a két szakasz közös motívuma tehát a „piksis” amelynek pergő jelenetei akár külön-külön is közjátéknak tekinthetők, tematikus és motivikus szempontból azonban négy ilyen dramaturgiai egység látszik leginkább elkülöníthetőnek: az Aesculapius-jelenetsor, a Vad Musa fellépése, a Két kofa jelenete és a Morio-betét. Előbb a tíz beteg lép föl (köztük a Szerelem betege!), akik bajaik orvoslására várnak. E figurák közül az Aszszony („kinek a’ Fija meg hóit”) rokonítható az író másik színművének Hippolite alakjával, a túlvilági útjáról megtérő Hyacinthus helyét pedig Hippolitus foglalja el, aki szintén egy gyarló nőszemély áldozata, igaz, a halálból is egy asszony hozza vissza, az anyja (akinek siratóéneke átokformát öltő mély fájdalom kifejeződése), mint ahogy a Pandora cselekményének enyhüléssel kecsegtető fordulata szintén egy nőhöz köthető (mintha a tárgyul választott mítosz feleselni akarna a tendenciával): Asztraia, Zeusz és Themisz leánya, az igazságosság istennője. A Pandora valójában poliglott szöveg. Szathmári Paksi Sámuel először latinul dolgozata ki, de ezzel párhuzamosan a latin textust szabadon követő magyar szövegen is dolgozott már.20 A közjátékszerű jelenetek nyelvi szempontból a magyar nyelvű dialógusokat is tagolttá teszik. A Vad Musa halandzsáló diák verselő, Kata és Ersok pletykálkodása a Konok pereskedők piaci jeleneteinek hangulatát idézi (a két asszonyság a jelenet zárásaként elindul „egy vagy két ittzétskét” meginni), végül pedig Morio tótos fordulatokkal spékelt, latin szentenciákkal záruló monológját halljuk. Szathmári Paksi másik magyar nyelvű műve, az Elvádolt ártatlanság21 szintén a mítoszhoz fordul, Phaedra és Hippolytus történetét dolgozza fel, amelybe más mitikus motívumokat is beleépít a szerző, így Myrrha és Niobe történetét. Ebben a dialógusok, még erőteljesebben, mint a Pandorá-ban, primer és szekunder értelemben is többnyelvűek. Phillis például, „A Phaedra Frauczimere” egyetlen megnyilatkozáson belül is nyelvet vált: németül reflektál úrnője parancsára, aki Hippolitushoz küldi, de a Hertzeget már magyarul szólítja meg: „PHILLIS (érte megy) Gut, gut ich werde Ihn höflich einwitieren Sie können noch mit Ihm genug karusieren. (Phillis el érkezik a Herozeghez)
