Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 3. szám - Kenyeres Zoltán: Párhuzamos történetek

30

Új Dunatáj • 2005. szeptember

és tömpeujjú. Az elbeszélés nagyobb fele a tárgyalás légkörét idézi, hűvös, pontos szavakkal és talán éppen ezért megborzongatóan. Amikor véget ér a tárgyalás, az író felajánlja az újságíró-főszereplőnek, hogy taxival hazaviszi. A gépkocsi a Lánchídon halad át Budára. (Csak zárójelben: Márai is arrafelé lakott és Kosztolányi is.)

Az újságíró otthon álomba zuhan, átalussza a délután négy órát, amikor megtörténik a két elítélt kivégzése. Másnap hajnalban ébred. Már csivitelnek a madarak. Egy hang megszólal:

„»Nem érzed, hogy valami személyes történt, veled, személyesen, amit neked kell egyedül elintézni?« - »Ezt... nem érzem« gondolta meglepetten, s érezte, minden vér leszalad a fejéből. - »Nem gondolod, hogy tegnap délután négykor történt valami, ami személyes ügyed? Ez meglepő. Nem?«- kérdezte a hang. - »Hogyan« - felelte. »De hát miért az én ügyem? Ez a világ. Az emberek védekeznek egymás ellen. Hová jutnánk?«. A hang hallgatott. Erre ő kezdte félénken : »Szóval az én személyes ügyem?, Amit nekem kell elintézni előbb , utóbb?« Senki nem felelt. Erre nem mert tovább kérdezni.”124

Márai ezt az írását nem vette be egyetlen későbbi kötetébe sem, ma is ott nyugszik a napilap ma már sárguló, töredező lapjai között.

*•*■•*•

1933 májusában jelent meg Márai elbeszélése. Körülbelül abban az időben, talán néhány héttel később történt a következő.

Manyikám, gyere csak be egy pillanatra.

A fürdőszobában valamennyi villany fel van gyújtva. A könyvtárszobából vezet oda ajtó.- Nézd csak, mi ez a piros itt az ínyemen? Itt alul, a két fog között, - tátja fel a száját s mutatóujjával bal alsó álkapcsa felé bök.- Mutasd! Piros - mondom. Fáj?

Bíborvörös, kis szilvamag-nagyságú foltot látok két hiányzó foga helyén.- Érzékeny - feleli.

Már napok óta minduntalan kamillateát kér, azzal öblögeti a száját.- Mutasd meg holnap a fogorvosnak - ajánlom.- Rákom van - mondja hirtelen.” 125