Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 3. szám - Kenyeres Zoltán: Párhuzamos történetek
20 ŰJ DUNATÁJ • 2005. SZEPTEMBER tudatosította - és alighanem ez volt a legfenyegetőbb hogy a nácik céljaik mögé fanatizált tömegeket tudnak felsorakoztatni. Ugyancsak 1933-ban a húszéves Weöres Sándor versikét faragott Hitler címmel: A dermedt Föld figyelme jégcsapként lóg a bajuszán. A versike a következő évben, a Hideg van című kötetében jelent meg. Homo Morális A Nyugat 1933-as évfolyamát ankétok, konferenciák, viták járták át. Konferenciát tartottak a szabad akaratról, a népzenéről, a színház és a közönség jövőjéről, a „mai Amerikáról”, vitát rendeztek a nyelvművelésről, a jobboldali és baloldali irodalomról, a katolikus irodalomról. A legfontosabb rendezvény, ahogy nevezték „ankét” a magyarság demográfiai helyzetéről szólt Illyés Gyula észak-baranyai útirajza alapján. Nem előzmények nélkül: Kodolányi János évekkel korábban novelláiban, regényeiben, cikkeiben próbálta felhívni a figyelmet a dunántúli egyke-problémára. 1927-ben memorandumot szerkesztett A hazugság öl címmel, 1929-ben Fülep Lajos cikksorozatot tett közzé Pesti Naplóban. A Nyugat-ankét áthúzódott a következő évfolyamra és 1934-ben ért véget, de a probléma máig él.105 A megrendezett ankétok, viták, konferenciák, disputák mellett Babits Mihály majdhogynem számról számra vívta saját harcait. Annak az irodalomtörténeti szemléletmódnak jegyében szólalt fel újra és újra, melyet a Nyugat-folyóirat immár negyedszázados hagyományának tekintett, s melyet szerkesztőként a továbbiakban is érvényre akart juttatni. A nyugatosok irodalomtörténeti tudata szerint a folyóirat megszerveződése és a nagy nemzedék pályaindulása annak idején határozottan érzékelhető új fejezetet nyitott a magyar irodalomban. Úgy gondolták, hogy egy ponton lezárták a múltat, és új lapot nyitottak: nem is csak az irodalom életében, hanem az egész magyar szellemi életben. Ezen a már-már mindenki által elfogadott és történeti adottságnak tekintett öntudaton, önszemléleten ütött rést Németh László, amikor hosszabb tanulmányt írt 1932 novemberében a Nyugatot megelőző félszázadról. Erőteljes, nagy vonalakban rajzolta meg a Vajda Jánostól Ambrus Zoltánig terjedő időszak ívét: a maga elgondolása szerint. Ebben a történeti rajzolatban a Nyugat kevesebbet ért, mint ahogy a nyugatosok vélték, nem a kezdeményező szerep fényében tündökölt, semmiben nem tündökölt, hanem learatta a gyümölcsét annak, ami korábban kezdődött. A gondolatmenet vitatható lehetett (annyi évtized elmúltával talán
