Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 3. szám - Kenyeres Zoltán: Párhuzamos történetek
18 Új Dunatáj • 2005. szeptember úgy hangzott a kérdés, milyen politikát kövessen az új, független, demokratikus Magyarország: erre válaszolva vetette föl Ignotus a „nemzeti radikál-szocializmus” fogalmát. Dóczy Jenőre hivatkozott, aki egy korábbi számban arról írt, hogy az új magyar irodalomban, a nyugatos irodalomban a magyar nemzeti törekvés új tartalomra lelt a demokrata és radikális gondolatokban. „Politikába átírva ez - tette hozzá Ignotus - művelt, szabad, szociális nemzeti Magyarországot jelent, minden magyarországi nemzetek számára. Vagyis azt, amely október 30-án éjjel született meg. (...) az a Magyarország, mit a nemzeti radikál-szocializmus nyolc nap alatt megteremtett: az bizonyosság” - írta.100 Ez nem a nácizmusnak, hanem a magyar oktobrizmusnak volt a programja. Azon a napon, amelyen megjelent a Nyugatban, a magyar határok hivatalosan még a régi határok voltak, de már megérkezett az antant első határrevíziós követelése. Ignotus cikke után vers következett. Ady Endre: Üdvözlet a győzőnek Ne tapossatok rajta nagyon, Ne tiporjatok rajta nagyon, Vér-vesztes, szegény, szép szivünkön, Ki ime száguldani akar. Hitler nevét Móricz Miklós írta le először a Nyugatban egy gazdasági, gazdaságpolitikai cikkben. Ez még 1930-ban történt. Belgiumban egy tanácskozás után franciákkal, angolokkal beszélgetett, akik megjósolták, hogy a német választásokon ötven Hitler-párti és harminc-negyven kommunista fog bekerülni a parlamentbe, és azt is megjósolták, hogy akárhogy is történik, a német politika revansista háború felé fog továbbhaladni. A beszélgetőtársak - írta Móricz Miklós -„(...) mindnyájan várják a háborút. A nyugaton mindent páni félelem tölt be.”101 1933-ban Bálint György volt az első, aki a Nyugatban reagált a német eseményekre. A Settembrini úr tragédiája című írása az április 1-i számában jelent meg. Politikai eseményekről kell most írnunk ezeken a hasábokon, melyek huszonöt év óta szolgálják az irodalmat. Az idők jele, hogy ma irodalmi eseményekké válnak politikai események és viszont. Gyakran elmosódnak mostanában az irodalom és a politika között vont határvonalak. Hitlerék uralomrajutása és berendezkedése Németországban kétségkívül politikai esemény, Thomas Mann egy-egy regénye, Alfred Kerr egy-egy kritikája pedig ugyancsak kétségkívül irodalmi esemény. De ha Thomas Mann és Alfred Kerr kénytelen emigrációba vonulni, ha a harmadik birodalom urai szigorúan őrködnek, hogy Mann és Kerr írásai lehetőleg ne jussanak
