Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 2. szám - Rimócziné Hamar Márta: "Szemek, mint két ragyogó virág...,amiket az ősz elfelejtett" (Babits nő-eszménye a Tímár Virgil fia című regényben)

88

Új Dunatáj • 2005. június

Nem tévedünk nagyot, ha sejtésünk leírjuk. Vagner Lina~Dido (-Pista) modellje biztos nem Tanner Ilona volt, ő ezt biztosan tudhatta, azt pedig érezhette, hogy a „két ragyogó virág” szemű lénynek szóló hódolat kinek szólt. Tény, hogy az ősszöveg szép, lírai sorai nem kerültek kiadásra. Lina a „jó lány”, a „jóság” megtestesítője és a „Drága jó Csinszka!” /levélbeni megszólítás!/11 hivatalosan eltűnik Babits életéből, hogy átadja helyét a férjhezmenésre sietősen készen álló Tanner Ilonának.

Szerelem-szeretet regény! Magánéleti tragédia. Érzésem szerint Babits nem feledi a „kisfiút”.

1934-ben az Olaszországból hazatérő Babits Mihály mély megrendüléssel búcsúzik immár nem a haldokló Didótól, hanem a halott Csinszkától:

„Furcsa elmenni Délre és hazajönni télre, furcsa és iszonyatos.

Be jó, hogy messze voltam s úgy fáj; hogy messze voltam. Olyan nehéz a szívem...

Miért van, ami nincsen? miért fáj, ami mindegy? mért nagy dolog a halál?

Minden élő szertefut, csak a halotthoz van út...

/1934 november/ Furcsa elmenni Délre...