Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 2. szám - Rimócziné Hamar Márta: "Szemek, mint két ragyogó virág...,amiket az ősz elfelejtett" (Babits nő-eszménye a Tímár Virgil fia című regényben)
84 Űi Dunatáj • 2005. JÚNIUS szívű, irigyek által megvetett nőről, anyáról írt? Nem hiszem. Idézzük az ősszövegből ahol az egykori „széplány”, most haldokló anya környezetét, képét festményszerűen, majd láttató erővel elénk varázsolja. „A sok virág és a vidám kanárihang... nem volt a nagy házban több olyan derűs zug, mint a halálos betegnek szobája. Tímár (Virgil) meglepve tekintett körül. Ez volna a Bűnös Nő lakása, végső nyomorában? Fehér csipkefüggöny kizárta a rettenetes udvart. Barátságos fehérség köszönt a falakról is. Lina meszeltette a szobát a régi festés helyett, a már ezzel mintha elvarázsolta volna!... Lina alapjában jó és egyszerű ízlésű lány volt. Ez a jóság és egyszerűség valósággal megiíjodott lelkében, mióta teste fonynyadt és öregedett. Megiíjodott, vággyá erősödött... Bukása hajdan elsodorta innen. (Sőt)... Zsurnalisztákkal, fiatal művészekkel barátkozott. Nem is voltak rossz tapasztalatai. Kedves fiúk voltak. Pajtáskodtak vele; finom ízlése, természetes esze képessé tette őt, hogy megértse őket. Olvasni kezdett, művelt nő lett, de azért jó, szerény kis nő maradt. Eljött /megszületett!/ a gyermeke, s Lina elhatározta, hogy nem válik meg tőle. Minden mély jósága, minden veleszületett családi érzése koncentrálódott ebben a hirtelen anyai szeretetben. ... A fiú szerencsére jó tanuló volt... Lina... tudott magának csinálni ebben a házban is egy kedves napos, meszeltfalú, kanárimadaras, vidéki kis szobát. Ház is, szoba is olyan volt Tímárnak, mintha álom volna. Ebben a házban ez a szoba. Hol vannak itt a tépett selymek és beteg illatok, a bűn hervadása... Barátságos fehérség köszönt a falakról... Fényképek és egyszerű virágok. A fiú tankönyvei egy kis asztalkán, kézimunkakosár. S az ágy párnái közt sovány, de csodálatosan finom vonású arc. Szemek, mint... egy szegény hervadt kórón két ragyogó virág, amiket az ősz elfelejtett. És egy halovány kéz, mint gyenge nyárfának szélben is intő ága, amint kicsúszik a paplanok alól.” E sorokat magyarázni vétek. Mégis kényszerít az imént feltett kérdés. Miért maradtak ki e vágyakozást kifejező lírai sorok a regényből? Babits vágyálmai lebegnek a sorokban. A soha (vagy későn?) nem tapasztalt könnyedség a szobákban [ld. a szekszárdi szigorú bútorzatú, hideg otthont, albérleteket!], kedvesség, nap, ragyogás. Fél évtizeddel ezelőtt - 1998 karácsonyán - a Tímár Virgil fia kritikai kiadásához készített latin magyarázójegyzetekben, valamint a Vergilius és egyéb latin idézetek azonosításában, elsősorban strikt filológiai szempontok vezettek. Épp ezt a filológiai pontosságot érzékelvén jöttem rá Babits nagy nyelvi bűvészkedésére. Virgil mindig pontosan és jól idéz, elhallgatván az idézetek pontos helyét, Vitányi pedig - látszólag imponáló felkészültséggel - hevenyészve, „összekeresgélt”, jól-rosszul, az eredetitől
