Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 2. szám - Rimócziné Hamar Márta: "Szemek, mint két ragyogó virág...,amiket az ősz elfelejtett" (Babits nő-eszménye a Tímár Virgil fia című regényben)
78 Új Dunatáj • 2005. június Rimóczi-Hamar Márta „SZEMEK, MINT KÉT RAGYOGÓ VIRÁG..AMIKET AZ ŐSZ ELFELEJTETT" (Babits nő-eszménye a Tímár Virgil fia című regényben) Dr. Szűkíts Annamáriának hálával Babits Mihály életéről, munkásságáról szóló, annak szinte minden mozzanatát föltáró, földolgozó biográfiát tartunk kezünkben. A kötetet Sipos Lajos nyújtotta át a Babitsot kedvelőknek, illetve mindazoknak, akik Babits életét, munkásságát - az igazsághoz a lehető legjobban közelítve, félreértések tisztázása után - szeretnék megismerni.1 E biográfia két fejezetéhez fűzök néhány megjegyzést - dokumentumok alapján - azzal a meggyőződéssel, hogy Babits életrejtélyét még tovább közelíthetjük. Háttérben lappangó sejtéseket esetleg feloldhatunk, ill. a már föloldottakat megerősíthetjük. E két fejezet a a Tímár Virgil fiának előtörténetéről, valamint Babits Mihály váratlan házasságkötéséről szól. Babits a Tímár Virgil fiában tulajdonképpen saját sorsát éli meg. Érdekes - lezáratlan-lezárt - befejezésében mintha előrevetítené maradék 20 éve másíthatatlan tényeit, nem kizárva a rá váró megpróbáltatásokat, de jobban bízván a szeretet mindent legyőző erejében, hatalmában. /Virgil „gép módra, szenvtelen adta át magát a sorsnak, mint aki már mindennel leszámolt.”2 E belenyugvásnál sokkal erősebben zengnek az ágostoni sorok a regény végén: „Nondum amabam, et amabam amare... [amorem amabam]... et quaerebam, quid amarem.” „Még nem szerettem, de szerettem szeretni [...], és kerestem, mit szeressek.” így ágostoni a szöveg. Babits bravúros betoldással adja hozzá azt a többletet, amely a regény befejezését bizakodóvá teszi. Ágoston nem vall itt „Vallomásai” könyvében, Babits tesz vallomást, Virgil szájába adva a választ: „amorem amabam”, az „amort szerettem”. Az „amor” a szeretet és a szerelem szava egyaránt a latinban. Nem differenciálhatunk. Babits szerette a szerelmet (praet. ipf.) folyamatosan, hogy miként élte meg iíjúkorában, ne keressük. Az „amor” fontosságát zárszóként írja le regényében, ez tény, tehát most is fontos neki, vagy most fontos igazán?/ Ezt viszont a regény újragondolásával, újabb életrajzi adatok birtokában - úgy tűnik - fontos megvizsgálnunk. A biográfia e két fejezetében is figyelemreméltó dátumokat, adatokat olvashatunk, melyeket egyéb dokumentumokkal összekapcsolva a babitsi „amor”-„szeretés” mibenlétét közelíthetjük, ha meg nem ismerhetjük is. E két fejezet címe: 1. „A sziget nem elég magas...”
