Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 2. szám - Némediné Kiss Adrien: Regényalak és modellje(i) Babits Halálfiai című regényében
64 Új Dunatáj • 2005. június Némediné Kiss Adrién REGÉNYALAK ÉS MODELLJE(I) BABITS HALÁLFIAI CÍMŰ REGÉNYÉBEN Mind elméleti, mind gyakorlati szempontból bonyolult kérdés az alkotói folyamat, illetve a művész által megélt, megtapasztalt valóság, a megismert földrajzi-társadalmi környezet és az alkotás, a művész teremtette világ viszonya, de bizonyos típusú regények és bizonyos típusú regényírók esetében ezt a problémát aligha tudjuk megkerülni. így vagyunk a Babits regényeivel is. Már a legkorábbi, A gólyakalifa is tárgya lehet effajta vizsgálódásnak. A később kiadott művek - a Timár Virgil fia, a Halálfiai - szintén alkalmat adtak ilyen irányú megközelítésre, ami nem maradt a kutatók szűkebb ügye, hanem a sajtópolémiák révén a szélesebb irodalmi köztudatba is bekerült. A Timár Virgil fia című Babits-regény megjelenését követően Vitányi (a paptanár szellemi gyermekét a nagyvilágba magával ragadó, hirtelen feltűnt vér szerinti apa, a zsidó pesti újságíró) alakjában sokan Ignotusra ismertek, ő maga is. Sértettsége ellenére azonban Ignotus a regényalak és a modell viszonyának kérdését - a személyes érintettségre tett célzástól eltekintve - elvontan közelítette meg a Nyugatban, 1924 januárjában (2. sz.); három hónappal később ugyanitt, a Nyugat 7., a Babits-számában Földi Mihály vetette fel az alkotás és a valóság viszonyának elméleti problémáját A költő a regényíróban című cikkében. Babits 1926-ban a Múlt és Jövő számára Komlós Aladárnak nyilatkozva így védekezett: „[...] én igazán senkiről nem akartam ott portrét rajzolni - ha egy-egy vonást át is vettem általam is igen tisztelt zsidó írók arcáról -, nem egyes embereket akartam én ábrázolni, hanem egy-egy típust.” Ezzel a téma még nem került le a napirendről. Ignotus indította el az ún. Indiszkréció-vitát a Nyugatban 1927. febr. 16-án megjelent Teremtő indiskréció c. cikkével, amelyben felidézte az Ignotus-Vitányi alakmegfelelést. Erre válaszolva Babits megkülönbözteti a kulcsregény-szerzőket és a „magasabb irodalom” alkotóját, s ez utóbbiról mondja: „nagyobb céljai vannak, s korra és személyre igazában nem is lehet tekintettel másképp, mint korlátlanul fölhasználva azt eszköz és anyag gyanánt [...]”. (Indiszkréció? Válasz Ignotusnak, márc. 1.) Az igazi polémia Babits Indiszkréció az irodalomban c. március 16-i írása nyomán bontakozott ki. Ebben Babits többek között szóvá tette, hogy az „indiszkrét” kritikusoktól tartva némely író fél közzétenni a művét, az „indiszkrét kritika” ugyanis „a műben nem alkotást lát, hanem dokumentumot [...]”1
