Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 2. szám - Bozsik Péter: Versek (A vidéki; Budai elégia)
Bozsik Péter • Versek 15 a klubban már két biliárdasztal áll egy százéves ferenc jóska korából1 meg egy új legutóbb zeke kenéz (mióta megtudtam hogy zeke nemesi származású magamban így hívom) legutóbb zeke kenéz szemlélte meg ezt az asztalt csantavéren persze zeke is vidéki és ha régebben megy oda mondjuk ismeretlenül akkor könnyen lehet hogy tömegverekedés áldozata lesz (a csantavéri éjszakában nem szeretik a vidékieket mondhatni azt is: szeretik verni) én bennszülöttnek számítok még pláne a klubban hisz minden gyerekkori barátom nagy biliárdos és szeretnek rajtam röhögni amikor nagy ritkán dákót fogok a kezembe újvidéken magam is vidéki voltam és lettem volna most is ha lejutunk livel és zekével de nem jutottunk le félnék is ott azt hiszem mert sok arrafelé a knindzsa ahogyan a knin környéki szerbeket nevezték a hazafias képregényekben amikor még azt gondolták életük végéig ott fognak élni ahogyan én is valami hasonlókat forgattam fejemben még ezerkilencszázkilencvenegy nyarán tatán de kiszorultam ahogyan kiszorultak a vadgalambok is elfogyott körülöttem a tér balkáni gerlék mindenütt. 1 Nemrégiben tudtam meg. hogy csak kölcsönben volt náluk, visszakerült a Tisza nevű kocsmába.
