Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 2. szám - Ferdinandy György: A Szeitz-villa nem eladó

6

Új Dunatáj • 2005. JÚNIUS

Azokban az időkben megindult a föld. Aki tehette, összecsomagolt. Az apró konyhakertekben nem maradt csak az, aki mozdulni se tudott.

A Szeitz-villa ablaka betört, a bozót már teljesen elfedi a bejáratot. A szolgalmi úton nem jár, csak a postás. Nyomja a pedált, fütyörészik. Keresztülkarikázik az udvaron.

Időről-időre a szomszédok kapnak egy nagy, barna csomagot. Tengerentúlról küldi valami ismeretlen. Név nincsen a csomagon.

Elmúlt már egy emberöltő is a háború óta. A szomszédok - egyik a másik után- eladogatják a házaikat. Életjáradékért, úgy, hogy az ember nem is veszi észre: amíg él, benne marad. A Szeitz-villa teteje beomlott. Száraz ág szakadt rá, és a tartógerenda megroggyant a súlya alatt.- Meg kellene javítani! - mondogatják. De senki se meri leverni az ajtóról a lakatot.

És akkor, váratlanul és hihetetlenül, megnyílnak a határok. A hegyen is megmozdul a föld, az ingatlanirodák házhelyet keresnek, gépkocsik hajtanak keresztül az udvaron.- Kié a villa? - kérdezik. Vagy: eladó ez a rom?- Nem eladó! - kiabálják az öregek. Visszajönnek a tulajdonosok!

Hát az, hogy visszajönnek, nem olyan bizonyos. Az építészt fél tüdővel engedték szabadon. Valaki azt hallotta róla, hogy fekvő beteg. Különben feljött volna a hegyre! Nem hagyta volna összerogyni a romokat.

*

Hajnalban pedig ismét nagy, fekete limuzinok fékeznek az udvaron. Vidám társaságok állják körül őket, a sofőrök a házra irányítják a reflektorokat. Ház ez az? - kérdezik, és nagyokat nevetnek.

Azután elprüszkölnek a sötétben, és Ricsi egyedül marad. Körüljárja a romokat. A kertibútort keresi, a placcot, ahol a szalonnát sütötték. De a placcot behálózta a növényzet, a tűzhelyet felverte a gyom. Hátul volt a gyümölcsös. Szeitz úr barackosa. A nyulak és a mókusok.

Onnan fentről, a balkon üvegablakából, a völgyre nyílt a kilátás. A városra, ahonnan délben a harangszó és hajnalban a pára. Meg egész nap, az énekes madarak.

Ez itt Szeitzné. Áll a konyha előtt, fekete kendővel a vállán. Télen itt etették a madarakat. Rigói voltak, fekete rigók. Egyik-másik talán még ma is itt van. Jó lenne tudni, melyik az.

Az anyja sírását hallja, pedig csak a szél, ott a kapuban. Visszajövünk, drágáim!- ígéri. Vagy csak a férje után integet? Feller úr tanulókocsija megáll a kertkapuban.