Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 1. szám - JÓZSEF ATTILA-VERSEK (ANGOL NYELVEN)-ZOLLMAN PÉTER FORDÍTÁSAI - Fried István: Szonett József Attiláról
Fried István: Szonett József Attiláról 101 Fried István SZONETT JÓZSEF ATTILÁRÓL (Sebesi Ernő kései tiszteletadása) Szerény hely jutott a magyar irodalom történetében Sebesi Ernőnek1, pedig élet- és költői pályája részint a (cseh)szlovákiai irodalomnak 1919-1941 közötti szakaszában számon van tartva, még személyi bibliográfiája is elkészült az eperjesi többnyelvű hagyományokat regisztrálandó2, részint az avantgárdból a „klasszicizálás”-ba tartó folyamat jellegzetes vonásait jelző irodalmiság képviselőjét láttatva. Akad még egy, inkább irodalomszociológiai probléma Sebesi Ernő személyes és költői útját tekintve: a trianoni döntés után Csehszlovákiában működő magyar értelmiségié (civil foglalkozása szerint orvosként működött), aki részt vett a kisebbségi magyarság szellemi életében3, hogy aztán az „önállóvá” lett Szlovákiából Budapestre menekülve egy másfajta kisebbségi sorsot tapasztaljon meg, amely Mauthausen koncentrációs táborban bekövetkező halálával végződött. Műfaji sokrétűség (novella, dráma, vers) jellemzi tevékenységét, kapcsolat a bécsi magyar irodalom avantgárdjával, majd a szlovákiai magyar irodalom munkáját vállalva (egy kötete a kassai Kazinczy Társaság kiadványaként jelent meg, a Kazinczy Könyvtár sorozatában)4 a kezdettől meglévő „Nyugat”-os vonzalom jegyében alkotott. József Attila olvasásáról nem rendelkezünk dokumentummal, éppen ezért érdemel az eddigieknél bizonyára több figyelmet József Attiláról írt szonettje. Nem az önmagában feltehetőleg átlagosnak minősíthető vers beiktatása József Attila „utóéletébe” látszik feladatnak (bár az is, hiszen az idevonatkoztatható, alapos gyűjtésről tanúskodó, jóllehet nem egészen hiánytalan gyűjtemény nem tud Sebesi költeményéről)5, hanem részint az a hely és az a mód, ahogyan és amiért József Attila Sebesi verseskötetében megjelenik. Ez jobban értendő, kissé messzebbről kell elindulnunk. Sebesi Ernőnek 1943-ban látott Budapesten napvilágot Halhatatlanok című, szonettekből álló verseskötete. Ez utolsó előtti nagyobb munkája volt, az utolsó, Stefan Zweig esszékötetének fordítása 1944-es keltezésű6. Az 1941 után Budapesten élő, egyre nehezebb körülmények közé jutó Sebesi Ernő annak a körülkerített, veszélyeztetett magyar értelmiséginek életét élte, aki riadtan érzékelte, hogy azt vonták kétségbe, amit létezése értelmének gondolt, magyarságát, elkötelezettségét a magyar művelődés, a magyar irodalom iránt. Verseskötetében megjeleníti a magyar művelődés/irodalom évszázadait, kezdve Béla király névtelen jegyzőjén, a kötet utolsó reprezentánsának József Attilát tünteti föl. Ez a kiemelt hely azt sugallhatja, hogy a magyar kultúra közel hét évszázada József Attilába torkollik, ő „tetőzi be”, ővele