Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 1. szám - Csiszár Mirella - Gajdó Tamás: Babits Mihály és Németh Antal levelezése
58 Új Dunatáj • 2004. március Csiszár Mirella - Gajdó Tamás „IGEN TISZTELT KEDVES IGAZGATÓ URAM!"„IGEN TISZTELT ÉS KEDVES BARÁTOM!" Babits Mihály és Németh Antal levelezése1 Babits Mihály kiterjedt levelezésében Németh Antal színházelméleti író, rendező, a Nemzeti Színház igazgatójának írásai is megtalálhatók. Ezek nagy részét rögzítette a Babits Mihály kéziratai és levelezése című négykötetes katalógus (Bp., 1993); jó néhány dokumentum azonban Németh Antal - eddig zárolt - személyi fondjában lapult az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában. Németh Antal születésének centenáriuma irányította a figyelmet erre a páratlan értékű, példásan rendszerezett irategyüttesre. Németh - a magyar színháztörténetben egyedülállóan - egyesítette magában a színházelméleti írót, a rendezőt-színházvezetőt és a színháztörténészt; ráadásul valamennyi tevékenységét alaposan dokumentálta. Nemcsak részletesen kidolgozott rendezőpéldányait és az előadások fotódokumentációját hagyta hátra; igyekezett színházigazgatói munkáját is szemléletesen bemutatni az utókornak. A Nemzeti Színház iratainak sorsa című írásában így írt iratkezelési gyakorlatáról: „Egyidejűleg tervbe vett Emlékirataim adatszerű alátámasztására »Priv«(át célú) dossziékban gyűlt az önmagam számára félretett irat.”2 Ennek köszönhetően nemcsak a hozzá írt levelek találhatók meg hagyatékában, hanem a „kimenő” levelek másolata is. Németh Antal és Babits Mihály kapcsolata szokványosán kezdődött: a fiatal színházkutató doktori disszertációjának befejezéséhez a Baumgarten Alapítvány pártfogását kérte. A támogatást nem kapta meg - Babitscsal mégis tartotta a kapcsolatot. írásokat ajánlott a Nyugatnak, de a folyóirat nemigen hozta azokat. Németh Antal mégsem sértődött meg, s nem fordított hátat a folyóirat főszerkesztőjének, az irodalmi élet vezető alakjának. További kutatásoknak kell tisztázniuk, miért idegenkedett Babits és a Nyugat Németh Antaltól. Az első levélben összeállított válogatott „bibliográfia” csak részben ad magyarázatot: az 1920-as években a pályakezdő színházi teoretikus számos baloldali, avantgárd folyóiratban publikált. Babitscsal azonban többször is világosan közölte, hogy a Nyugat táborába vágyik. Érthetetlen, hogy legjelentősebb műve, a Színészeti lexikon - számos fenntartást hangoztató végkicsengésében mégis elismerő - kritikáját követően miért nem tárták szélesre előtte a Nyugat szerkesztőségének kapuját. Pedig milyen érdekes polémia bontakozhatott volna ki Németh és Kárpáti Aurél között a valóban úttörő jelentőségű enciklopédiá
