Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 4. szám - Műmelléklet: Kovács Zoltán néhány alkotásának fotói

Most válaszol is („Meglehet.”), de válaszával ugyanúgy bizonytalanságban hagy, mint kérdéseivel. A bekezdés jóval hosszabb lesz, és magában foglalja (12 sorban) a Hair storyjának egészét. Még egy bekezdés (indokolatlanul hosszú) tartalmazza majd a lány búcsúszavait, egy másik rövidebb pedig végképp lezárja a történetet. A novellának azonban még nincs vége: jönnek az ismétlés-panelek, ugyanolyan sorrendben, ahogy az írás elején. Mintha a szövegmontázs darabjait puzzle-szerűen pakolná egymás mögé a szerző.

Egyelőre nézzük a hosszúbekezdést! Rövid, hiányos, illetve tagolatlan mondatokban kapjuk a hét év előtti lány jellemzését („Büszkébb volt. Kegyetlenebb”). Aztán egy példa Hajnóczy jellegzetes vágásaira, kötőszavaira, melyek váratlanok, és mivel nem a megszokott jelentésben használódnak - meghökkentőek, sokat ígérőek, és kilépnek puszta kötőszói szerepkörükből: sűrítményekké, áthidaló elemekké, a „balladái” kihagyásokat, snitteket kitöltő tartalmas szavakká válnak: „Meglehet. Büszkébb volt. Kegyetlenebb. Pedig ennyi történt: meghívott albérleti szobájába, és feltette a lemezjátszóra a Hairt-t. Egymás után szívtuk a cigarettákat, hallgattuk a zenét, én pedig kitartóan udvaroltam H.-nak.” (660.)

Már több mint két oldal óta tart a novella, és a címben ígért zenedarab mint motívum, erős retardációval, csak most hangzik fel.15 (Az igazi opera mítosz és zene szoros kapcsolata - mondta Nietzsche is. A Hairnek óriási hatása volt Magyarországon is, egy (inkább: több egymást követő, s azóta, a nosztalgia okán még több) generáció meghatározó életérzését fogalmazta meg, illetve adta az amerikaiaknál még összehasonlíthatatlanul szabadsághiányosabb magyar világban a fiataloknak a szabadság illúzióját. Erről a zene (a nyugati zene) kiváltotta szabadságélményről, szívbemarkoló, egy dallam, sőt, egy szó, a zeneszám címe, egy szava felidézte érzetről szól a Freedom című Márai-novella is: „»Miguel Rios.« Valahogy jó volt gondolatban kimondania az énekes nevét. »Freedom«. Aztán lefordította: »Szabadság«. Úgy emlékezett, a »freedom« szót Miguel Rios egyik számában hallotta, de ebben nem volt egészen bizonyos. Emlékezetében a Miguel Rios név elválaszthatatlanul összekapcsolódott a »freedom«mal.és megfordítva...”(39.)

Érdekes, hogy a Hairröl, mely Miguel Ríosnál és ennél a talán Freedom című számánál sokkal híresebb - másutt, önmagára vonatkoztatva nem esik szó Hajnóczynál. Úgy véljük, a „kollektív mitológiák” nem érdekelték, nem érintették. Kívülállónak gondoljuk el őt. A Hair nem az ő dallama és nem az ő mítosza volt, hanem a hét évvel ezelőtti egy-estés lányé. Van A fűtő című kötetben még egy novella, mely a hippimozgalmak, közösségi létformák utáni értelmiségi vágy sajátos lecsapódásának mondható: a Kommuna. De itt is inkább torzképét kapjuk az ideológiának - nem alapít itt senki kommunát, csak beszél róla. Kallódó, pályájukat elhagyó, kiábrándult értelmiségiek, akik valamennyien mást csinálnak, mint amihez értenek, s miközben

16