Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 4. szám - Szabó Géza: "Az egész vármegyének lettem bolygó része..." (150 éve született Wosinszky Mór)
70 Új ÜUNATÁJ • 2004. DECEMBER Kapósban fürdőző gyerekek 8 darab bronzvödröt, úgynevezett cisztákat találtak. Apponyi megvásárolta a nem mindennapi tárgyakat, Wosinsky pedig a helyszín pontos meghatározása után tovább kutatott, s a vödröket rejtő nagy méretű üst mellett még további 4 cisztát talált.4 A múlt század végén a tolnai borvidékeken az 1880-as évektől pusztító filoxéra miatt megyeszerte újra kellett telepíteni a szőlőket. Az ellenálló amerikai alanyba oltott európai fajok gyökeres oltványainak ültetéséhez minden korábbinál mélyebben kellett átforgatni, „rigolírozní a talajt. Az óriási területen folyó földmunkák során sok új régészeti lelet került elő, de ezek legtöbb esetben elkallódtak, elvesztek. Sokszor évek teltek el, mire egy-egy lelet híre eljutott Wosinskyhoz, vagy éppen a Nemzeti Múzeumba. A korabeli állapotokra mi sem jellemzőbb, hogy amikor Apponyi Sándor lengyeli birtokán 1892-ben az „amerikai szőlőtelep” számára átforgatott közel egy holdnyi területen kelta temető leletei kerültek elő, a munkások a régészeti tárgyakat széthányták, Wosinsky is csak jóval később értesült a történtekről.5 Feltehetően innen, vagy valamely hasonló módon átforgatott területről kerülhetett Apponyi gyűjteményébe az a két kelta urna, amely egykor könyvtártermét díszítette. A századfordulón még Apponyi Sándor birtokában lévő Rácegres-pusztán is számos régészeti tárgy került elő. Ezek közül különösen értékes volt a Kárpát-medencei középső bronzkori paraszti műveltségek életének véget vető halomsíros kultúra bronzlelete.6 Ásatásai, publikációi révén Wosinsky Mór egyre nagyobb elismertségre tett szert szakmai körökben.7 Az Apponyi-család kiterjedt hazai és nemzetközi kapcsolatai, Apponyi Sándor személyes közreműködése is segítette ebben. A lengyeli kastély ura hazánk és Európa vezető régészeti szaktekintélyeit, többek között Pulszky Ferencet, Czobor Bélát, Posta Bélát, Török Aurélt, Rudolf Virchow-t, Albert Voss-t, Johannes Ranké-t, Luigi Pigorini-t látta vendégül.8 Az Apponyi támogatásával folyó, egyre nagyobb hírnévre szert tevő ásatások, a szépen gyarapodó leletanyag a régészet és a múzeumügy felé fordította a megye figyelmét. Tolnavármegyében is megalakult a Régészeti és Történelmi Társulat, amelynek 1883. június 26-án tartott alakuló üléséről szóló beszámolóban azonban érdekes módon sem Wosinsky, sem Apponyi nevét nem említették.9 Pedig nyilvánvaló, hogy a társulat tagjai lehettek. Erre utalt Wosinsky egyik Kämmerer Ernőhöz írt levele is, melyben kérte a következő gyűlésen dr. Kelemen László kurdi plébánosnak társulati tagságra való ajánlását.10 A későbbi adatok szerint a megyei társulat azonban életképtelennek tűnt, s hamarosan meg is szűnt. Hasonló sikertelen kísérletek egyébként már korábban is voltak. A Nemzeti Múzeum megnyitásának évében, 1847. március 23-án a megyegyűlésen gróf Appo-
