Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 4. szám - Szabó Géza: "Az egész vármegyének lettem bolygó része..." (150 éve született Wosinszky Mór)
Szabó Géza • Az egész vármegyének lettem bolygó régésze... 69 Szabó Géza AZ EGÉSZ VÁRMEGYÉNEK LETTEM BOLYGÓ RÉGÉSZE... (150 éve született Wosinsky Mór) Wosinsky Mór (Tolna 1854. III. 28. - Szekszárd, 1907. II. 22.) életútja ma is időszerű tanulságokkal szolgálhat: német és francia nyelvismeretével, széleskörű irodalmi és történeti tájékozottságával, vasakaratával, szorgalmával, valamint józan gondolkodásával a világtól elzárt gödrei, apari, závodi vagy éppen lengyeli, szekszárdi plébániáiról is képes volt látókörébe vonni egész Európát. Wosinsky iskoláit Tolnán kezdte, majd Kalocsán és Pécsett tanult, 1877-ben szentelték pappá. Iskolai évei alatt novellákat, kisebb értekezéseket írt, német és francia munkákat fordított. Két évi, a Baranya megyei Gödrén töltött szolgálat után a szomszédos Tolnában fekvő, Apponyi Sándor kegyurasága alá tartozó apari plébániára került káplánnak.1 Apponyi édesanyjának egy alkalommal feltűnt az új káplán történettudományok iránti érdeklődése, francia nyelvismerete, s felhívta rá a fiatal gróf figyelmét. így, mikor 1881-ben a lengyeli plébános megbetegedett, a püspöktől Wosinskyt kérték birtokukra helyettesíteni.2 Az áthelyezés, majd a plébánosi kinevezés, az Apponyi körül kialakuló szellemi légkör meghatározta Wosinsky további életét. Ahogy önéletrajzában írja: „Itt mint önálló lelkésznek e mélyen vallásos s ritka tudományú grófi család körében volt alkalmam irodalmi tevékenységet is kifejteni. ... A régészet és a történelem már tanuló koromban kedves tárgyam volt, de csak elméletileg foglalkoztam ez utóbbi szakkal, mert ásatásokra nem volt sem alkalmam, de nagyon gyenge javadalmazású plébániámból nem is költhettem volna erre. A véletlen terelt a praehistoria gyakorlati kezére. Gróf Apponyi Sándorral egy sétakocsikázást téve nagy kiterjedésű lengyeli erdejében, egy ősi földvárnak nyomait pillantottam megs nagy örömmel figyelmeztettem erre a grófot. De ő úgy mint a velünk volt főerdész, ki majdnem naponta bejárta évtizedek óta ez erdőrészt, kételkedve, sőt mosolyogva fogadták kijelentésemet, mert soha még egy cserépdarabot sem találtak e tájon az erdőkerülők. Nézetem beigazolására engedélyt kértem a gróftól mint a föld tulajdonosától próbaásatás végzésére s miután néhány napi ásatás végzése után számos érdekes lelettel kétségtelenül beigazolhattam állításomat, a gróf nem csak tejhatalmat engedett e területre, hanem az ásatásokkal felmerült összes költséget is magára vállal. ”3 ta. A lengyeli sánc évről-évre folyó, jól előkészített feltárása mellett számos véletlenszerűen előkerült lelet is segítette a régész munkáját. Kurdon például 1884-ben a
