Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 4. szám - Várady Zoltán: Tolna vármegye közigazgatásának helyreállítása a török kiűzése után
62 Üj DUNATÁJ • 2004. DECEMBER Várady Zoltán TOLNA VÁRMEGYE KÖZIGAZGATÁSÁNAK HELYREÁLLÍTÁSA A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN A vármegyei önkormányzat újjászervezése szinte csak a török háborúk lezárásakor vette kezdetét, 1687 és 1697 között a kamarai adminisztráció helyei hivatalai látták el a közigazgatási tevékenységet. Az önkormányzat működése ténylegesen 1698 decemberétől követhető nyomon Gyurekovics Péter megyei jegyző tevékenysége által, akinek az első közgyűlési jegyzőkönyvkötet összeállítása köszönhető. Gyurekovics 1698-tól haláláig, 1732-ig viselte tisztségét, miközben 1712 és 1718 között párhuzamosan az alispáni teendőket is ellátta, sőt időközben Baranya megyében is betöltötte mindkét pozíciót. Az ő munkássága nyomán nyerhetünk bepillantást ennek a küzdelmes korszaknak a mindennapjaiba. Éppígy az ő nevéhez kötődik annak a megyei címerkérő levélnek a megírása, amelynek eredményeképpen 1699. szeptember 1-jei dátummal Lipót császár és király a kancellária által kiadatta a vármegye új címerét és pecsétjét engedélyező oklevelet. Ennek 300. évfordulóját ünnepeltük 1999-ben, az első megyenap alkalmával. Az új címer- és pecséthasználati engedély kiadása egyúttal a török utáni idők első konszolidációs szakaszának eredményességét jelzi, amelynek során működni kezdett a vármegye apparátusa, s a különböző pozíciók betöltésére sikerült megtalálni a megfelelő embereket. A kamarai adminisztráció helyi hivatalai, a harmincadhivatalok és kamarai tiszttartóságok (Simontornya, Földvár, Tolna, Újpalánka), a postahivatalok (Földvár, Paks, Tolna, Újpalánka, Szekszárd, Bátaszék) szakemberei és a császári helyőrségek (Simontornya, Paks) tisztjei közül verbuválódtak a vármegyei önkormányzat tisztségviselői. 1699-re kialakult a vármegye működési rendje, véglegesült a hivatalnoki kar. A főispáni (supremus v. Ordinarius comes) funkciót 1689 óta Radonay Mátyás Ignác kinevezett pécsi püspök töltötte be, aki korábban császári katona, zalavári főkapitány s egyidejűleg zalavári apát volt. Tőle indult a törekvés, hogy a Tolna megyei főispáni címet a mindenkori pécsi püspök töltse be. Az alispáni (vicecomes) címre először Broderics András tolnai postamestert, élelmezési felügyelőt és harmincadost, majd az őt ellenzők táborából Dallos András Györgyöt, a simontornyai őrség tisztjét, 1699-ben pedig Daróczy István paksi főkapitányt és postamestert találták méltónak a megyei nemesek, aki egészen a Rákóczifelkelésig töltötte be hivatalát.
