Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 4. szám - Térey János: Hadrianus redivivus (vers)
10 Űj ÖUNATÁJ • 2004. DECEMBER Vagy kénytelen vakartatni a hátad?...” Mikor azt mondta, nincs szolgája, rögtön Masszőrt és pénzt ajánlottam neki. A példa persze ragadós. Alig Telt egy nap is belé, odahívatnak, És mit kell látnom?... Mint a gyerekek. Egész sereg vénember dörgölőzik A közfürdő falához... Azt hiszik, Hogy bőkezűségem határtalan? Mindegyiket kidobattam az őrrel, És annyit mondtam nekik: „Fiaim, Ha nincs szolgátok, vakarjátok egymást.” A táj mi volt még abban a legelső, Patyolattiszta életében? Föld, víz. Ahol most néhány papundekli-kérgű Ház áll, ott két Danuvius-sziget Között, a hullámtérben kergetőztek Egymással a finom húsú vizák... Nem volt híd. Egy bevállalós batavus - Ezer férfi között a legerősebb - Állig fegyverben úszott át „Budára”, S páncélját nyílvesszők záporverése Horpasztotta be... Irigykedve néztem. Mint atlétát, a versenyszellem izzít? Könnyebb a lelkemnek, ha víz alatt van A konkurencia?... Az építész Zsenit, ki házam hátsó traktusában Egy komplett Alvilágot rendezett be, Gazdaggá tettem; s máris arra vártam, Hogy újabb tervében komoly hibát Találjak. Aztán persze, hogy találtam: A híd eszméje nem időszerű. Mi, odaátra: bármikor, ha tetszik. Ők, ideáira: csak hívásra, mint A szerelő, ha meghibásodás van.
