Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 3. szám - Csekő Ernő: "Kitüntetett gyilkosok" - egy száz évvel ezelőtti Tolna megyei vonatkozású Népszava-sajtóper
Csekő Ernő • „Kitüntetett gyilkosok” 77 lett volna a helyesebb, ha a csendőrök összetett kezekkel nézik a garázdálkodást, megadással tűrik, hogy fejszecsapások alatt elpusztuljanak és halálukat még ötven-hatvan polgártársuk meggyilkoltatása kövesse(Rendőri Lapok 1902. július 6. 218. p.) A pincehelyi csendőrök kitüntetése tárgyában a legkategorikusabb álláspontot a Népszava tette magáévá. Stílusában is erőteljes cikk azonban a konkrét esetet gyakorlatilag csak apropóként használta fel, hogy a korbeli parlamenti, választójogi, választási rendszerrel kapcsolatos kendőzetlen véleményének nyilvánosságot adjon. Sőt a szóban forgó cikk az uralkodó tanácsadói gondolkodásának elvetemültként való minősítése, valamint a „felségjogok” ilyetén való működésének kárhoztatása által a felségsértés határait is megközelítette. Sajnos a peres anyag hiányában nem tudjuk, hogy a vád alá helyezett Rolko Márton rovására felrótt becsületsértés konkrétan miben merült ki. Valószínűsíthető, hogy a cikkben foglaltak alapján a közvádló a csendőrök becsületének megsértése okán indított eljárást, de ez felmerülhetett a parlament tekintélyének csorbítása miatt is. Sajnos az igen töredékes korabeli levéltári anyag ennek megválaszolását nem teszi lehetővé, hiszen a Budapest Főváros Levéltárában őrzött budapesti Kir. Büntető Törvényszék, illetve Kir. ítélőtábla adott évre vonatkozó hiányai miatt csak a tárgyalt sajtóper iktatószámait (13983/903. Törvényszék, 1964/ 903. ítélőtábla), illetve az ügyiratok törvényszéken megmért súlyát (41,5 gramm) lehet megtudni, azokat is csak a segédkönyvekből. Még rosszabb a helyzet a Magyar Országos Levéltárban őrzött M. Kir. Kúria esetében, ahol a háborús károk következtében (1944-1945, 1956) az iratanyag döntő része elpusztult, így a segédkönyvek hiánya miatt még a per kúriai iktatószámát se volt alkalmunk kideríteni. Amiképp nem találtunk a sajtóperre vonatkozó adatokat a Népszava Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltárban őrzött, tárgyalt időszakra vonatkozó iratanyagában. A tárgyalt sajtóper levéltári forrásaira vonatkozó kutatás eredménytelensége ellenére e helyütt kell köszönetét mondanunk Munkácsi Krisztina és Bertók Lajos főlevéltárosoknak, illetve a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár igazgatójának, Zalai Katalinnak a kutatásban nyújtott segítségükért. Összegezve az eddig leírtakat, megállapítható, hogy az általunk tárgyalt „Kitüntetett gyilkosok” c. Népszava-cikkben foglaltak minden valószínűség szerint jogi értelemben is kimerítették a becsületsértés fogalmát, ezért az elmarasztaló ítélet megalapozottnak tekinthető. Ennyiben a korábban említett, Népszavát 1904-ben sújtó, célzatosabbnak vélt bírói ítélkezési joggyakorlattól függetlennek mondható az ítélet. A korabeli Btk. 262. §-a szerint a törvény által alkotott testületek, hatóságok - mint amilyennek a csendőrség is minősült - ellen elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés büntetési tétele egy év fogházig, valamint 2000 forint (4000 korona)
