Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 3. szám - Csekő Ernő: "Kitüntetett gyilkosok" - egy száz évvel ezelőtti Tolna megyei vonatkozású Népszava-sajtóper
70 ÜJ DüNATÁJ • 2004. SZEPTEMBER Csekő Ernő „KITÜNTETETT GYILKOSOK" Egy száz évvel ezelőtti Tolna megyei vonatkozású Népszava-sajtóper Az 1848. évi forradalom eredményeit kodifikáló áprilisi törvények közül sorban a 18-ik a sajtószabadságról szólt. „Gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti s szabadon terjesztheti” - olvashatjuk a törvényben, melynek paragrafusai között természetesen megtalálhatjuk az előzetes cenzúra intézményét felszámoló rendelkezést is. (Kosáry-Németh G. 1. kötet 1985. 45-49. p.) A szabadságharc leverését követően nem állították vissza az 1848 előtt oly népszerűtlen cenzúra intézményét, azonban a neoabszolutizmus rendszere a sajtót továbbra is ellenőrzése alatt tartotta. Ennek formája az 1852-ben kelt birodalmi sajtótörvényig az utólagos, de terjesztés előtti ellenőrzés volt, míg azt követően a megintés rendszere. Előbbi és az utóbbi is öncenzúrára kényszeríttette az újságírókat, hiszen egy kinyomtatott lapszám bevonása kapcsán a kifizetetlen nyomdaköltségek, a megintés esetén pedig az időlegesen vagy véglegesen bevont lapengedély rémképe állt figyelmeztetőleg a lapszerkesztők szeme előtt. A korabeli sajtószabályozásban az újabb változások a kiegyezés évéhez, 1867-hez kötődnek. Az Andrássy-kormány első rendelkezései közé tartozott az 1848-i sajtótörvényt újra hatályba léptetni. A törvény rendelkezéseinek megfelelően a sajtóügyekben eljáró jogszolgáltató szerv, az esküdtbíróság felállítására is sor került. Esküdtekből álló bíróságot - mely az új perrendtartás életbelépéséig, 1900-ig csak sajtópereket tárgyalt - az ország területén öt helyütt, Debrecenben, Eperjesen, Kőszegen, Nagyszombaton és Pesten szerveztek. (Stipta 1997. 133-134. p.) A kiegyezés megkötése nemcsak a sajtószabályozás módosulását vonta maga után, de más szempontból is jelentős változásokat eredményezett a sajtó helyzetében. Míg a reformkorban, illetve a neoabszolutizmus időszakában a sajtót kordában tartani kívánó szerveket az udvar képviselői jelenítették meg, és e felállásban elsődlegesen a nemzeti függetlenedési törekvések tolmácsolása, feszegetése volt az, amelyre a hivatalos szervek a legérzékenyebben reagáltak, addig a magyar közélet és politikai nyilvánosság megszerveződésével, s nem utolsósorban a kapitalista viszonyok hazai kiépülésével párhuzamosan a különböző politikai botrányok és korrupciós ügyek kerültek a hírlapok érdeklődési körébe. így nem sokkal az 1848. évi sajtótörvény életbe léptetetését követően, 1869- ben csak az utolsó pillanatban került le a napirendről a kormánynak az azt szigorítani szándékozó törvényjavaslata. Bizonyos kormányköröket egyrészről a kiegyezés megkötését, tartalmát megkérdőjelező cikkek, másrészről Lónyay Menyhért pénzügyminiszter elleni korrupciós vádak indítottak a sajtószabadság korlátozására. Az első
