Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 3. szám - András Sándor: A kaland

26

Új DuNATÁJ • 2004. SZEPTEMBER

szakát.” Ezután került sor rá. Ismert egy szállodát az állomás közelében, azt mondta, ott foglalt szobát. Úgy lépett be a kapun, mintha tudná, biztosra megy. Szerencséje is volt, kapott szobát. Bőröndjét az állomáson hagyta, biztos, ami biztos alapon, hát átsétált érte a kellemes éjszakában. Jól esett kiszellőztetnie a testét. Egy percet sem volt egyedül Ingriddel, és bár órákon át együtt volt vele, most még kevesebbet tudott a kettejük közti kapcsolatról, mint két nappal azelőtt Londonban. Ez izgalmas volt. Nézte az éjszakai fényeket a nedves úttesten, és arra gondolt, útja, bármi történjék is, igazi külföldi utazás: furcsa, váratlan, bizonytalan. Egészséges bizonytalanság, a tapintható világból száll elő izgató illatként, egyszerű, számomra legalább is nagyon egyszerű: aki kitalálta Ingridet, egy nőt, és nevet is adott neki, és úgy mozgatja egy lakásban, bízvást kitalálhatja azt is, amit az a nő gondol és érez, hiszen ezek nélkül Ingrid nem lenne Ingrid, hanem valaki más, mondjuk getrud. onnan tudom, mit gondol, hogy tudom, hiszen írom, milyen beszélgetésekbe bonyolítom, bonyolódik, ha tudom, miért, ha nem: Ingridhez tartozik mindaz, ami Ingriddel jár, a láb pedig nem jár fej nélkül, akkor pedig Ingrid lábához tartozik a hozzá kitalált fej és ami benne van, lehet, ha az nem is, ami nem lehet, belőlem sem csak a kéz ír, ha azt nem is tudom, mi mozgatja úgy, ahogyan éppen mozog, most is, basta, míg a kakas meg nem... (pont pont pont).

Másnap reggel telefonált Ingridnek, aki hívta, reggelizzék nála. Taxiba ült, ment reggelizni. Kába volt, mint reggel mindig. Az első csésze kávé, amit ezúttal még a szállodában ivott meg, sosem tisztította ki az agyát, csak zűrzavaros nyüzsgést indított meg benne, amit a második csészének kellett valamiféle rendbe ülepíteni. Ilyenkor, az első csésze után mindig bizonytalanul állt a lábán. Azt szokta mondani magának, hogy ez az igazi állapot, olyan, mint egész élete: az alvás és a teljes ébrenlét csak elködösítik a való tényállást.

A lány friss volt, csevegett-csacsogott, miközben készítette a reggelit. Nagy gonddal, angol reggelit, hozzá azonban kávét, nem teát, emlékezett, hogy lan, kivételesen, nem teaivó. Azért nem hívta magához aludni, magyarázta közben, mert a kihúzható kanapé nem elég széles. Emlékszik, lan még a nagyon széles ágyon is rosszul aludt kettesben. lan elfogadhatónak találta az érvet, kíváncsi volt, mi fog vele történni a nap és az este folyamán. Úgy gondolta, estig minden tisztázódni fog. Reggeli után hátradőlt a kanapén, nem ott, ahol tegnap Heribert, hanem a másik végében, és várta, hogy a második csésze kávé megtegye a magáét. Ingrid odabújt hozzá és megcsókolta. Iannak egyre kellett Heriberthez mennie, még volt több mint három órája, de a csókból csóknál több nem lett: nem szeretett reggel szeretkezni, az tönkre tette az egész napját. Kijelentette, egészen felébredt, és mi lenne, ha elmennének a képtárba, az Alte Pinakothekba. Amikor Münchenben járt, mindig megnézte a képtár Ruben-