Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 2. szám - Tüskés Tibor: Naplójegyzetek, esszék Mészöly Miklós műhelyében
Tüskés Tibor • Naplójegyzetek, esszék Mészöly Miklós műhelyében 59 3.1 Mészöly Miklós nem kedveli, ha az írót arra akarják rávenni, hogy művét magyarázza meg, szándékát kommentálja, ugyanakkor nem hárítja el azokat az alkalmakat, amikor valamely alkotása kapcsán fölvetődő gondolatait kifejtheti. Ezek a szövegek nem az írói szándékot elleplező fügefalevelek, álságos mentegetőzések, hanem önálló - a terjedelemtől független - tanulmányok, őszinte, netán súlyos következménnyel, gánccsal, irodalompolitikai elmarasztalással járó vallomások. Az író két korai, az ötvenes évek végén, a hatvanas évek legelején született drámája Az ablakmosó és a Bunker. Közös kiadásukat szeretné elérni a Magvető Kiadónál. A két darabhoz a kiadó számára rövid utószót ír. Mivel a Magvető halogatja a megjelentetést, az egyik darab, Az ablakmosó kéziratát elküldi a Jelenkornak (1963. febr. 19.): „Mellékelek egy paksamétát, meg ne ijedj, inkább olvasd el őket... A darabhoz még egy utószó is tartozna, azt majd hamarosan küldöm (ugyanazt az utószót, amit a Magvetőnek írtam, együtt a két darabhoz. Inkább ábrázolásbeli »dolgokat« pengetek benne, nem darab-értelmezést - így külön az egyik darabhoz is jól elmegy; s talán érdekes is - remélem. Nem hosszú, 2 flekk.)” A darab után az utószó is megérkezik Pécsre, és ekkor elkezdődik egy hosszadalmas történet, többszöri levélváltás az író és a szerkesztő között. Ugyanis miután a szerkesztőség tagjai elolvasták a darabot és az utószót, az a vélemény alakult ki, hogy a folyóirat csak akkor tudja Az ablakmosó közlését vállalni, ha az író új utószót ír a darabhoz. A szerkesztőség álláspontját levélben továbbítottam a szerzőnek (1963. márc. 17.): „A darab teljes terjedelemben való közlésével komolyan foglalkozunk. [Csorba] Győző is elolvasta már, most [Bertha] Bulcsúnál van. A közös utószó föltétien érdekes esztétikai elmélkedés a szimbólumról és a sűrítésről, de érzésünk szerint nemhogy közelebb vinne a darab megértéséhez, inkább összegabalyít. Őszintén szólva az ember az ilyen utószavakat először szokta elolvasni, s én is kerestem hozzá a »példázatot«. S most hogy elolvastam-ismerem a művet, gyanakodva merem kimondani azt, amit jelentett számomra, mert ott van az az »utószó«. Arra gondoltunk, hogy szívesen adnánk helyet egy olyanféle szerzői jegyzetnek, amely kulcs lenne a mű megértéséhez, az írói szándék megértéséhez vinne közelebb, általában az alkotás, a megírás folyamatába engedne bepillantást. Ha valami ilyesmit kapnánk, akkor a most indított »Műhely« c. rovatunkban sokkal hamarabb sort tudnánk rá keríteni.” Közben a darabot a Miskolci Nemzeti Színház kísérleti színpadán bemutatták, de két előadás után letiltották. Mészöly már a bemutató előtt rövid nyilatkozatot adott burleszk-tragédiájáról a Film Színház Muzsikának (1963.11. sz.), majd - miután elolvasta az előadás kritikai visszhangját (az író bibliográfiája öt ilyen napilap- és folyóirat-kritikáról tud) - maga is úgy látta jónak, hogy terjedelmesebb tanulmányban kommentálja sajátos, újszerű
