Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 2. szám - Farkas Zsolt: van Ecq Edvárd: Szia, Kedves Szerelmem
Farkas Zsolt • van Ecq Edvárd: Szia, Kedves Szerelmem 45 szia, én vagyok az, aki azt nem ismétli el az ő Kedves3 Szerelmének, hogy ténylegesen hol is vagyunk, mikor, és mit csinálunk, hiszen ez egyfelől rajtad is áll, ha te vagy a novella főszereplője, másfelől ha ez az írás egy irodalmi lapban jelenik meg, akkor reményteli (-len) mellékszereplők sokasága olvashatja ezeket a sorokat irodalmi műként még ebben a pillanatban is. Meg ebben. A találkahely is nyilván bizonyíték, itt randizott Japán kávéház korában a József Attila meg az Illyésné, meg a Rejtő Jenő, nem csoda, akkor még lehetett cigizni. Ja, most jut eszembe, nem érek rá akkor. Különben már találkoztunk. Tudom, hogy te egy másik alkalomra emlékszel. És miért ne lehetne kíváncsi akárki bármire. Miért ne tartózkodhatna bárki, bármikor, akármiért az írók Boltjában. Te túl sok filmet nézel. Lehet, hogy egy konkrét könyvet keres, vagy egy folyóiratot, és azt mondták neki, itt biztos megkapja. Persze, hogy különbözteted meg attól, aki olvasta ezt az írást, ismeri a téridőkoordinátákat, idejön, és úgy tesz, mintha egy éppen idetévedt gyanútlan vásárló lenne, de közben a szeme sarkából figyeli, hogy a izé, na, a hogyishívják, a van Ecq Edvárdnak (bazmeg, ezt a nevet is) horgára akadt-e a csaj, akinek abban az édeskés novellában szerelmet vallott, egyáltalán hány csaj jön el, mert persze csaj is lehet ez a szeme sarkából még mindig ezt a szöveget olvasó, és az tényleg lehet, hogy ő tényleg úgy gondolja, hogy ő tényleg nem, igazából nem is azért kukkantott be, de ha már itt van, megnézi, ki a fasz lehet ez, aki van..., aki egy ilyen álnéven ilyen nagyon konkrétban próbálta nyomni az igét. Odanéz, hátha tényleg ott ül valaki annál az asztalnál a megadott időpontban. Tulajdonképpen az is lehetne, hogy most mondok egy helyet bárhol a városban, ott rögtön taxiba ülünk, aztán elhúzunk. Szerinted lenne annyira kíváncsi érdeklődő, aki utánunk jönne? Ő is leintene egy taxit, és, mint a nagyon régi fekete-fehér gengszterfilmekben, amikor még mindent stúdióban csináltak, még a napfényt is a stúdióban csinálták, és legalább négy árnyéka volt mindennek, beül, előremutat, és azt mondja a sofőrnek:- Kövesse azt a taxit.- Milyen taxit? - kérdezi a taxis.- Azt aaa - kémlelget körbe kétségbeesetten az irodalmi kékharisnya vagy (és) kritikus, és zavart arcán látszik: hiába, mert mi az első lehetséges hasonlatnál lekanyarodtunk, elkaptuk a zöld hullámot a Realizálódás útján, aztán rá a Körútra.- Tudtam előre, hogy a mosolyodat nem fogom tudni leírni - mondja a fiú és lágyan előrehajol és megcsókolja a lány ajkait.
