Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 2. szám - Farkas Zsolt: van Ecq Edvárd: Szia, Kedves Szerelmem
44 Új Dunatáj • 2004. június Farkas Zsolt VAN ECQ EDVÁRD: SZIA, KEDVES1 SZERELMEM „novella” ;-)2 Persze, elvileg föladhatnék egy klasszikus társkereső hirdetést is, de hát úgy nem valószínű, hogy elolvasnád. így meg? Ugye? Több helyem van, fizetni se kell érte, illetve dehogynem, csak épp nem nekem, hanem nekem. Érted. Na, akkor találkozzunk, mmm... (várjál, át kell gondolnom a nyomdai átfutást), mondjuk április 2-dikán délután 3-kor, ööö... írók Boltja jó? De miről ismerjük fel egymást? - jutott eszébe (a lánynak) a második bekezdés eleje, amint belépett az ajtón, és szinte körül sem nézve vett egy kosarat és azonnal a folyóiratpolcot kezdte vizslatni. Azt már az utcáról látta, a kirakaton keresztül, noha nem nézett oda, hogy ül az asztalnál valaki, és ha most a polc jobb szélén levő folyóiratokat vizslatja, a látómező jobb szélén szintúgy látható, hogy valóban ül ott valaki. És ha valaki más ülne ott, aki nemhogy nem írta, de nem is olvasta e sorokat? Három előtt pár perccel odamegy, és azt mondja, elnézést, uram (lányok), lenne (lennétek) olyan kedves(ek) átfáradni a szomszéd asztalhoz, mert ide beszéltem meg egy randit a szerelmemmel? Vagy hagyja, hogy odaüljek egy véletlenül éppen ott ülő pasihoz? Vagy éppen nem véletlenül, hanem mert ő is olvasta a „novellát”? Viszont nem ő írta? Vagy létezik az, hogy felad egy társkeresőt, úgymond, poénból? Elhív és nem jön el a találkára? így tanakodott magában a lány (vagyis te), amikor egyszer csak észrevette, hogy valóságos szereplője egy valóságos történetnek, és simán elindult a kávézórész belső sarkában levő asztalhoz, noha történetesen ült már ott valaki, egy szemérmes fiatalember, aki, látván a lány bizonytalankodó közeledését, kedves mosollyal biztatta: ülj csak le, és miközben te tényleg leülsz, hisz olvastad ezt az írást, így szól hozzád:- Szia, engem keresel, én vagyok az a srác, akinek irodalmi fikció leplébe burkolt társkereső hirdetését olvastad. Nagyon örülök, hogy sikerült összehozni ezt a találkát. Bocs, hogy ilyen bonyolult voltam, de be kell látnod... Nade ezt már leírtam, nem ismétlem el. Kérsz egy kávét? Csak nem lehet cigizni. Nem is kell, rossz szokás... Persze kávéhoz... Most pedig félbeszakítom magam, és amint az imént ígértem, leírom neked, hogy mit nem ismétel el a srác, és akármit tanítottak neked irodalom órán, itt most a szerző azonos önmagával, vagyis a sráccal (velem), van... szerencsém bemutatkozni,
