Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 2. szám - Haraszti Ágnes: Vers (Egy apa kenyere)
Haraszti Ágnes • Versek 41 Haraszti Ágnes EGY APA KENYERE töltsd belém puha morajlásod gyerekeink hogyha majd lesznek légy te a kenyér égett héja amit az ebédhez megesznek nagyra nő a lány zománcfehér húsából kinő apja arca nem lesz mese amit szeretne ritkán lesz rendes cipő rajta fiad fából lesz vízre teszem szeretni fogod ahogy ringva elmosódik faragott szívén a kezedről rászáradt tinta töltsd belém tépd fel a körmeim és minden fehérje helyett ez legyen páncélom és tartalmam rámpuhított rossz nedves lemez engem átmosva légy csatorna amin át fülembe szivárogsz onnan árassz el árkaimban simul és kopik majd a káosz mégsem alszol ma éjjel látom úgy nyeled ezt a sötétséget hogy az éltető gépezettől csak alig-alig látlak téged tölts hát fel ordítom vajúdva fafiad fehér lányod élet hogyan akarsz vízre fordulni kenyerünkbe csontod hogy éghet kezed lágy műanyag tölcsérét szívhez emeli morajlásod nem tudod még mit adhatsz nekem mindaddig amíg bele nem vágod
