Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 2. szám - Kelevéz Ágnes - Pienták Attila: "Rendes Becsületes Munka" - beszélgetés Rába Györggyel
20 Új Dunatáj • 2004. június- Hát én Szabó Lőrincet valóban ismertem személyesen, de olyan közelről nem, hogy nekem erről nyilatkozhatott volna. Az igaz, hogy Kabdebó [Lóránt] tudomásom szerint egyáltalán nem ismerte, de viszont annyira otthon van a hagyatékban, és a családdal is j ó kapcsolata volt, hogy talán ő tud erre választ adni. Én beérem azzal, hogy ezt meg lehetett találni, és bele lehetett illeszteni a Babits költői fejlődéstörténetének a kontextusába, megfelelően és jól datálható. Ennyi.- Én szeretném, ha ennyi sok Babits-élmény és -emlék után egy kicsit Szabó Lőrincről is beszélnénk. Az imént hangzott el, hogy személyesen is ismerte. Nagyon érdekelne, hogy miként került sor erre az ismeretségre? Miként lett monográfusa is?- Kérem szépen. Annak idején - ez az 50-es évek eleje volt - készült egy Bérangerkötet. Azt Kardos László szerkesztette. Annak idején a professzorok, az irodalomnak a korifeusai olyan társadalmi személyiségek is voltak, akiknek drága volt az ideje, és foglalkoztattak inasokat, segédszerkesztőket, ha ez szebben hangzik, és a Bérangerkötet esetében..., ilyen volt például Verhaeren esetében, amit Gyergyai szerkesztett, itt Kardos László, a Verhaeren kötet esetében Gyergyai engem kért meg, hogy a szerkesztésben legyek segítségére. Na most a szerkesztés nem a válogatást jelentette, mert azt ők elvégezték, hanem a megbeszélést a fordítókkal. És akkor Kardos László, akinek Debrecenből még régi jó kapcsolata volt Szabó Lőrinccel, megkért arra, hogy menjek el hozzá, kérjem föl egy megadott Béranger-vers fordítására, továbbá a következőre: van Arany Jánosnak egy töredékben maradt Béranger-fordítása, kérjem meg az ő nevében Szabó Lőrincet arra, hogy ezt a töredéket ő fejezze be, mármint Szabó Lőrinc. S akkor elmentem - ez a Béranger-vers, ha jól emlékszem, mármint az Arany János töredékben maradt fordítása Az ivetöt-i király -, és akkor Szabó Lőrinc nyomban elvállalta azt a Béranger-t, amit neki szánt Kardos László, már nem tudom melyiket, erre viszont a következőket mondta, hát itt van ez az Arany János-töredék, ugye azt a javaslatot kaptam, hogy ez jelenjék meg a kötetben, én egészítsem ki, és az megjelenik majd a függelékben vagy csillag alatt. Azt nem. De lefordítom az egész verset, és Arany János jelenjen meg a függelékben. Mondtam, kérem szépen, közlöm majd a szerkesztővel. így történt. Na most, a legközelebbi alkalommal, amikor - gondolom - ebben a tárgyalás-sorozatban meglátogattam, akkor elpanaszolta egy kalandját, és ez, mondjuk, az ő költészete szempontjából nem volt érdektelen, elmondta egy vízitúrájának a kalandját, azt, hogy eveztek a Dunán, és egy katáng fölsértette a lábát és satöbbi, satöbbi. Na most, ez az elbeszélés, ez az útibeszámoló úgy ahogy van belekerült a Vers versek helyett című költeményébe, ott olvasható. Tehát, mondjuk, ilyenformán fültanúja voltam egy vers keletkezésének. Költők esetében ez meglehetősen ritka. írók esetében sokkal gyakoribb. Hunyady
