Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 3. szám - Fried István: "Krúdy háza" (tanulmány)
56 Úr Dunatáí • 2003. szeptember telmezhető az a kitétel, miszerint a Krúdy háza Krúdy Gyulája saját világot teremtett, alább: „megalkotta a semmiből az újat”. Az Ég és földbe, n továbblapozgatva ilyen sorokra bukkanhatunk: „Csinálj hibát! Felejtsd el a műfajokat. Készülj a robbanásra, az újjászületésre, minden pillanatban, készülj a kiszámíthatatlanra, a végzetesre, melynek utolsó neve nem »irodalom«, hanem teremtés! Utálom az irodalmat. Hiszek a teremtésben. S reszketek és menekülök tőle.”16 A már idézett meglepetést fejtegető kispróza pedig Verlaine verszárását illeszti mondandójába: „A többi csak irodalom.” Ilymódon az egyik póluson a Krúdy-teremtés lelhető föl, a másikon az „irodalom”, amely „kiszámítható”, az elfogadott-szentesített műfajokat nyújtja át olvasóinak. A teremtés és az újjászületés egymás mellé rendelődik, ekképpen az új úgy keletkezik/keletkezhet a semmiből, hogy a semmi az elfelejtett, a száműzött, a szokatlan, a „végzetes” attribútumaival látható el. Minek következtében válik megmagyarázhatóvá Az igazi című regény írófigurája, aki kívül helyezi magát a közönség elvárásain, s a „boldog kevesek” értésére számít. A műfajfelejtés és a műfaj-„teremtés” körén belül formálódik Krúdy világa, és ha az Ég és föld kisprózáját az önnön kétségeit tematizáló, az önnön prózafelfogását problematizáló Márai irodalomra vonatkozó töprengéseinek fogjuk föl, akkor Márai regénykísérleteinek értelmezésekor sem mellőzhető: műfajteremtésre vállalkozott, regényeivel átírni próbálta a regényhagyományt. S hogy ezt Krúdy ürügyén, Krúdyról szólva hangsúlyozta, prózai epikai érdeklődéséből fakadt: a csupán részlegesen elismert Krúdy-regény éppen meglepetés-igényével jár a Márairegény előtt. A Krúdy házaban az életrajziság és az írói/irodalmi sors egymásra vetül, a „szabály”-talan Krúdy-epika műfaji jellegzetességei még feltárásra várnak. A Márai-regény, elsősorban a Szindbád hazamegy akként sürgeti és teszi lehetővé ezt, hogy továbbjátszik a/egy Krúdy-regény lehetőségével, részint visszaírja a Krúdyéletet és művet a ködlovag-tematikába, részben a maga regényírásával jelzi a Krúdy-regény továbbgondolható műfajteremtő igyekezetét. Jegyzetek 1. Krúdy Gyula: írói arcképek. (Vál. Kozocsa Sándor.) Budapest 1957. II. 499. 2. Vö. tőlem: Márai Sándor íróportréi. In. „... egy szer mindenkinek elkeli menni Canudosba”. Tanulmányok az ismeretlen Márai Sándorról. Budapest 1998. 173-189. Egyébként Márai „Panoptikum”-ába nem vette föl egyik, még oly rövid terjedelmű Krúdy-írását sem. A magyar költők közül (az eredeti sorrend szerint) Juhász Gyula, Petőfi Sándor, Arany János, Kosztolányi Dezső, Vajda János került az összeállításba. Budapesti Szemle 1942. 267. k. 771. sz. 105-114. 3. 1924-től tíz kötetben jelentek meg Krúdy Gyula „Munkái”.
