Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Kincses Katalin: A társadalom szélén
8 Úi Dunatái ■ 2003 március van szüksége. Ő is gyűjti a dobozokat, zacskókat, műanyag szatyrokat, furcsa szokásai miatt szomszédai gyakran feljelentették. Margit minden baj okának - a szomszédok rosszindulata mellett - azt látja, hogy az önkormányzat nem ad neki egy nagyobb, komfortos lakást, ahol kisfiával megfelelő körülmények közt, békében élhetnének. A jelenlegi, ötödik emeleten levő, egyetlen helyiségből álló szükséglakásban a vízvezeték eldugult - az asszony nem engedte be a szerelőket -, emiatt a földszinten levő vízcsapból tudott csak vizet venni. A szomszédok a két kutya gyakori vonyítása és a lakásból áradó, egyre erősebb bűz miatt többször feljelentették, végül a hatósági iroda elrendelte a lakás lomtalanítását. A lomtalanítás megkezdésekor Margit öngyilkossággal fenyegetőzött, majd a kihívott mentők láttán hamarosan lecsillapodott, ezért nem vitték kórházba. A lakásból nagy mennyiségű szemetet, hulladékot, kutya- és emberi ürüléket távolítottak el a munkások. Margit később azzal vádolta az ott dolgozókat, hogy az ékszereit és más értékeit ellopták a lomtalanítás során. Az akkor tíz éves fiát gondozásba vették, és ideiglenesen intézetben helyezték el. Az intézetben a gyerek sem beszélni, sem enni nem volt hajlandó. Az anya megígérte, hogy rendet fog tartani, a két kutyától megvált - helyette egy macskát tart -, a gyereket visszaadták neki. A családsegítőbe azóta nem jár, de többé-kevésbé együttműködik a gyermekjóléti szolgálattal. Jövedelme továbbra is minimális, segélyekből tartja el magát és gyermekét. Ha leszázalékoltatná magát, akkor több pénzt kapna, de erre nem hajlandó, mondván, ő normális, „ne nyilvánítsák őt bolondnak”. Nincs remény, hogy körülményeiben kedvező változás történjen, de ő továbbra is türelmetlenül várja, hogy az önkormányzat nagyobb lakást adjon neki. A társadalom peremén élők közt említhetjük Mihályt is. A férfi állami gondozott volt, majd fiatal korában többször megjárta a börtönt. Később elmebetegség miatt leszázalékolták. „Az alvilág egyik vezetőjének” vallotta magát, mégis közel ötvenévesen a lakásmaffia áldozata lett. Alvilági kapcsolatai ellenére, vagy talán éppen ezért, egy nap elrabolták, veréssel fenyegették, fogva tartották, amíg alá nem írta a lakása eladásáról szóló papírt. Ezután többször öngyilkosságot kísérelt meg, egyszer nyilvánosan, az utcán felgyújtotta magát. Mostanában egy mosókonyhában lakik, az ivást abbahagyta, alkalmi munkákkal igyekszik nyugdíját kiegészíteni. Elrablói bíróság elé kerültek, de mivel a lakását azóta már több személynek eladták, annak visszaszerzésére alig van reménye. Állami gondozottként nőtt fel Ilonka, aki ötvenegynéhány éves, s súlyos pikkelysömör betegségben szenved. írni, olvasni nem tanult meg, konyhán dolgozott, amíg le nem százalékolták. Fia egy ideig szintén állami gondozott volt, majd
