Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Bornemissza Iván: Billegők
Bornemissza Iván • Billegők 73 — Az nem túl sok. — Hát most mindegy, majd keresek valami munkát, mert munka nélkül nem tudok meglenni. Most itt vagyok - lehet - egy hónapig, mert mozgok-megyek, keresek. Lehet, hogy azt mondom nektek, Laci, Editke, találtam munkát, majd jövök [...] Azt csinálom most, hogy bemegyek ebbe az izéba, az önkormányzati területi felügyelőséghez. Van ilyen, hogy vannak megint elhagyott kertek, meg rajta faházak, most megemelték az árat. Hát most, mindegy egy évre kifizetek tízezer forintot, akárhogy is számolom, ezer forintos albérlet, de akkor van egy területem, ezt-azt lehet termelni. Megpróbálok egy kunyhót szerezni. Állítólag van most a hegyekben is, kint a határban is van, megkérdezem, hogy merre menjek, hogy működik ez. De úgy, hogy ha megjön a pénzem. Aztán megpróbálom kifarmozni. Aztán jön a tél. Majd... megleszek, ezen a télen is megvoltam. — Most a télen azért benn voltál valahol, nem? A birkás tanyán voltál, ugye? — Nem, itthon voltam a fürdőházban. — A Konzummal szemben? Abban a romépületben? — Ott voltam. És hideg volt ám. Hideg. A munkaerőpiacról is könnyű visszapattanni. A megyében amúgy is magas a munkanélküliség. Friss diplomások végeznek középfokú végzettséget igénylő munkát, szakmunkások és volt szakközepesek, mennek segédmunkára. Főiskolások tanulnak be vállalkozó mellett egy szakmát. A hajléktalanok között nagyon sok a nyolc általános, vagy alacsonyabb végzettségű, szinte bizonyos, hogy nem találnak vele állást. Ilyen végzettséggel tolonganak a takarító, parkgondozó, kukás állások után. A szociális munkások is inkább támogatják a feketepiaci munkát, mert mégiscsak munka. Menjenek csak. Leköti az embert, és legalább nő az önbecsülésük. Egy napra kapnak kétezer forintot, plusz ötszázat kajára. Ha rosszabbul néz ki valaki, akkor ez lemehet ezer plusz ötszázra is. Van, aki így is bevállalja: „mondja főnök úr, mit kell csinálni!” - mondja elszántan, felgyűrt ingujjban, összevont szemöldökkel az egyik. És beáll akár reszelni is ingyen, csak dolgozzon. Hátha leesik valami. Ilyen esetben nincs alku. — Mi van veled, Gyurikám, milyen a fejed? — Elvertek, Lacikám, a zsiványok! — Kik? — Hát a Jóska, voltam nála három hetet, megállapodtunk kétezerbe’, plusz egy doboz cigi. Azt mondja, ad napi egy ezrest, hogy meg ne szökjek, azt’ a végén a maradékot. Húszezer forint maradt nála. Kértem, hogy legalább a papírjaimat adja vissza, de kirugdostak.
