Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Kincses Katalin: A társadalom szélén
Kincses Katalin • A társadalom szélén 5 Kincses Katalin* A TÁRSADALOM SZÉLÉN A reménytelenség körei A fővárosnak ebben a kerületében a mellékutcák szürkék, egyhangúak, de a házak változatosak. Van köztük jó állapotú és lerobbant, felújított és elhanyagolt, díszes és egyszerű. A házakban levő lakások közt van elegáns, komfortos polgári otthon, de a szűk udvarokról, a sivár körfolyosókról nyílók közt sok a komfort nélküli szoba-konyha vagy az egyetlen helyiségből álló szükséglakás. E lakásokban élő emberek felett mintha megállt volna az idő, vagy úgy haladt el, hogy a változás csak kényszerű irányba alakította sorsukat. Egy ködös januári napon indultam el kollégámmal meglátogatni az egyik régen látott klienst, alá - szokásától eltérően - már több hete nem járt a családsegítő központban. Valószínűleg nagyon beteg lehet, mert egyébként gyakran megjelenik, különböző adományokért, ruhát, élelmiszert kérve, vagy inkább követelve magának. Az ügyfélfogadási idő nem létezik számára, ha valaki elutasítja, nagy botrányt csap, az ajtót veri és kiabál. Nehezen kezelhető, súlyos elmebetegsége van, emiatt leszázalékolták, de kiújulhatott a régi tbc-je is, amivel nem hajlandó orvoshoz menni. Ezeket mondta el kollégám tájékoztatásul, mivel még csak néhány napja dolgoztam ezen a munkahelyen. Közben megérkeztünk a kerület belső részén levő egyik utcába, melynek egyik régi, de nem rossz állapotú házában mentünk fel a második emeletre. Hosszan kopogtattunk, mire nagy nehezen kikászálódott egy meghatározhatatlan korú hölgy, és kinyitotta az ajtót. Kollégámat meglátva azonnal panaszkodni kezdett, elmondta, hogy nagyonbeteg, felkelni sincs ereje. A lakás egyetlen helyiségből állt, külön ablaka nem volt, a bejárati ajtó fölötti ablakon szűrődött be egy kis fény. Tiszteletünkre Évike - mert így hívták az asszonyt - felgyújtotta a villanyt, de mint mondta, spórolni kell, mert a rokkantsági nyugdíjból nem sok mindenre telik. Ezután visszafeküdt az ágyra, amelyen nem volt lepedő, takaróként két kétes tisztaságú pokróc szolgált, és egy huzat nélküli párna jelentette az ágyneműt. Az ágyon kívül egy nagyméretű láda, egy heverő és egy szék volt a berendezést, valamint egy gáztűzhely, amelynek sütője nyitva volt, és annak lángja biztosította a kb. tizenöt négyzetméteres helyiség fűtését. A bejáratnál levő régi falikút-Az alábbi tanulmányok fiatal szerzők, egyetemi hallgatók munkái
