Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 4. szám - Tóth Máté: Gino Sirola magyar antológiái a Babits levelezés tükrében
Tóth Máté • Gino Sirola magyar antológiái 69 szívesen fogadná ezt az ajándékot, mely bár kicsiny, emlékeztetni fogja Önt gondolatainak és művészetének egy távoli csodálójára, aki örökké szeretetet és hálát érez Ön iránt. És most, amikor visszatértem a Dolomitok csendes nyugalmából az asztalomon találom a megrendelt könyvemet és az Ön képeslapját Esztergomból, gyötör a lelkiismeret-furdalás, hogy nem írtam Önnek azonnal és elnézését kérem, hogy ennyi ideig várattam. A kötetem már egy hónapja kész van és most kiadót keresek, mert ahogy Ön helyesen mondja nem a legmegfelelőbb az idő a Költészet számára, a nagy kiadók nem hajlandók verseket publikálni és fordításokat még annyira sem. Mindent összevetve én reménykedem, hogy amint az előzőhöz, a második kötethez is találok egy kiadót. A kötetbe beleillesztettem Reményiket (3 vers) és Illyést (2 vers), kimaradt viszont Mécs, mert az Antológiában talált két vers, amiket tőle már lefordítottam nem voltak meggyőzőek számomra és az ő verseskötetét nem tudtam megszerezni, a miskolczi könyvárus írta, hogy elfogyott. Köszönettel tartozom a Nyugat barátainak is, hogy elküldték nekem Reményik és Tompa néhány kötetét, nagyon sajnálom, hogy nem tudom meghálálni valamilyen módon a kedvességüket. Szívélyes üdvözlettel leghűségesebb híve az Ön Gino Sirolája 16. Lelőhely: OSZK KT Fond III./l 143./9. „Második fordftáskötetem még mindig nagy bizonytalanságban van, most tárgyalok egy firenzei kiadóval és reméljük, hogy véget ér a kálvária. De mivel a kiadók alig hogy meghallják, hogy verseskötetről van szó, fintorogni kezdenek és azt javasolják, hogy fordítsak inkább valamilyen regényt, mert ez utóbbi műfaj most felkapott, míg a költészet és kiváltképp a versfordítás nem örvend az olvasók körében nagy népszerűségnek.” 17. Lelőhely: OSZK KT Fond III./l 143./10.2 f. (az 1. fólió rektóján és verzóján, továbbá a 2. fólió rektóján) - 190x148 mm- Tintaírás - Az R. Istituto Tecnico „Leonardo da Vinci” Prezidenza nyomtatott fejléces levélpapírján. Fiume, 1932. december 2. Mélyen tisztelt Uram, e levelemmel együtt elküldöm Önnek a második fordításkötetemet, biztos vagyok abban, hogy szerény munkámmal örömet fogok okozni, és hogy egy nagy költő és mester csodálatos bevezetőjével szerényen és bizakodva áll az olasz és a magyar kritika elé. Sokat fáradtam a kiadással, de végül íme a kötet bemutatkozik az olvasóközönség előtt, azzal a megelégedéssel, hogy nem kértem pénzbeli támogatását senkitől hogy megőrizhessem a szabadságom a jövőben is, ami a versek és a költők kiválasztását illeti. Ezzel a postával elküldöm a Nyugat számára 30 kötetemet, azzal a kéréssel, hogy szíveskedjen eljuttatni a következő személyekhez a nekik szánt példányokat, Füst Milán, Gellért Oszkár, Kelethi Arthur, Kosztolányi Dezső, Nagy Zoltán, Mollináry Gizella, Kassák Lajos, Illyés Gyula, Marconnay Tibor, Simon Andor, Sárközi György, Szabó Lőrincz, Reményik Sándor, a megmaradó példányokat a Nyugatnak ajándékozom, hogy értékesíthesse leghűségesebb olvasói között, akik értik és csodálják a mi nyelvünket. És most egy kívánság: talán üdvös lenne közölni az Ön bevezetőjét eredetiben, vagyis magyarul, a Nyugat következő számában, hogy megismertesse mindenkivel, aki nem beszél olaszul és nem olvashatja az én fordításomban. Ha Ön egyet ért, és ha nincs meg az eredeti példány, én elküldhetem Önnek azonnal a tulajdonomban lévőt. Fogadja, mélyen tisztelt Uram.legszívélyesebb üdvözletem az Ön Gino Sirolája 18. Lelőhely: OSZK KT Fond III./l 143./11.2 f. (az 1. fólió rektóján és verzóján, továbbá a 2. fólió rektóján) - 190x148 mm- Tintaírás - Az R. Istituto Tecnico „Leonardo da Vinci" Prezidenza nyomtatott fejléces levélpapírján. A fejléc egy része áthúzva. Fiume, 1933. január 17. Mélyen tisztelt Uram, december elején elküldtem Önnek „Ámoré e dolore di terra magiara” című kötetemet és egy kísérő levelet, amire mindezidáig nem kaptam semmiféle választ, bizonytalan vagyok, vagy nem kapott semmit téves postai kézbesítés miatt, vagy egészségi állapota nem engedi, hogy írjon nekem. Van egy másik kétely, ami fölöttébb aggaszt, és ami arra indít, hogy írjak Önnek, az antológiám összeállításában akaraüanul elkövettem valamit, hibát vagy tévedést, mivel Füst Milán úr visszaküldte a kötetet, tettét pedig egy szóval sem magyarázta. Gondolom, hogy talán a verseit bevezető néhány sorom sérthette meg, és ha ez így van, rendkívül sajnálom, mert én ezzel legkevésbé sem szándékoztam lebecsülni az ő költői munkáját, sőt az, hogy az antológiába bevettem elismerésem és megbecsülésem jele.
