Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 1. szám - Farkas Zsombor: Szintén zenész - a rendszerváltás egy sorsa

Farkas Zsombor ■ Szintén zenész 33 még a fizetésen kívül volt... ez egy másik fizetés volt... Hát itt a közhasznúba ne­kem november 30-ig van szerződésem, és akkor visszakapom... ezt a munkanélkü­li segélyt egy évig ismét kapni fogom, és akkor egy év után jöhetek ide vissza, és ak­kor megint egy 200 napos szerződés. De természetesen, hogyha nekem közbejön egy akármilyen munkahely, akkor beszólok a központba, hogy van munkahe­lyem. Akkor megszűnik a segély, és akkor dolgozok. De hát mondom, hát ez van... most nem látok kilátást arra, hogy most zongoristaként el tudjak helyezked­ni. Hát most itt vagyok, ezt csinálom... hát végül is bármit... a vécépucoláson kí­vül elvállalok mindent, amit természetesen fizikailag is bírok... — Milyen munkahelyen dolgozna szívesen? — Hát öregem, ezen még nem is gondolkoztam. Nekem mindig a zene, a zon­gora körül forgott minden, így még nem gondolkoztam ezen. Hát mondjuk, érde­kel a számítógép. A számítástechnika érdekel... mondjuk, elég közel áll a hang­szerhez is, mer a szerkesztések azok má számítógéppel mennek. De a zenei szer­kesztés, ez a másik oldala is érdekelne... — Ért is a számítógéphez? — Nem. Hát úgy, hogy a zenei programokat vásároltam meg a számítógépről, és azzal szerkeszthettem meg a dalokat a hangszerre. Hogyha, mit tudom én, egy dobot szerettem volna csinálni, mer nekem nem tetszett a hangszeremen a dob­nak a hangja vagy az a boszanova ritmus, akkor én a számítógépen a zenei szer­kesztőprogrammal meg tudtam csinálni... nagyon izgalmas, kurva jó! Igen, igen! Hát mondjuk, egy kész komplett zenekart föl tudsz úgy állítani... teljesen megszó­lal a dal, ahogy hallod a rádióba... nagyon izgalmas; szerkeszted, tolod, vonod, visszahallgatod. Külön lehet megvásárolni ezeket a programokat... de van olyan hangszer, amibe má eleve benne van ez a zenei szerkesztő program. Az a szinteti­zátor, amit most kinéztem, az 620 ezer forint... Az összes szerelésemet eladtam, hogy a lakást tudjuk... föl tudjuk újítani. Akkor, mikor feleségem örökölte, nem volt lakható állapotba, és akkor... amúgy se volt munkalehetőség, feladtam a hangszert, mondom, majd eljövök valahova dolgozni...bárhova, de zenélni má nem volt lehetőségem... és akkor... most kinéztem ezt a hangszert, de hát, hogy mikor fogom tudni megvenni... hát most ez a szerelés, ami nekem kellene, hogy ha mondjuk lenne egy jó vendéglátóegység, ahová, mint zongorista, el tudnák he­lyezkedni, akkor nekem... gyorsan... minimum egymillió, 1 millió 200 ezer forin­tot kéne gyorsan letennem az asztalra, hogy össze tudjam venni azt a szerelést, amivel lehet dolgozni... mer ez is igazság, hogy a mostani dalok má annyira szín­vonalasak, ugye... beszéljünk akármelyik műfajról... de mondjuk maradjunk a

Next

/
Oldalképek
Tartalom