Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 4. szám - Pappa Zoltán János: Török Sophie naptára 1921-1941
Papp Zoltán jános • Török Sophie naptára 1921-1941 35 Papp Zoltán János TÖRÖK SOPHIE NAPTÁRA 1921-1941- mutatvány a készülő kiadásból -Török Sophie akár írónőként, akár magánemberként a magyar irodalomtörténet igazán érdekes egyénisége. Az, hogy írónőként az-e,par excellence irodalomtörténeti kérdés. Az azonban, hogy magánemberként milyen volt, úgy tűnik, nem az irodalomtörténet tárgykörébe tartozik. Mégis, hogy Török Sophie a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alakjának, Babits Mihálynak a hitvese volt, életének legközelebbi részese, ez azt jelenti, hogy alakja ebből a második szempontból is érdekessé válik. Amióta a figyelem újra Babits életműve felé fordult, a hagyatékból egyre másra kerülnek elő olyan adatok, amelyek ha nem is módosítják a Babitsról alkotott képünket, a Babits-filológiát jelentékenyen segítik. Ebből a szempontból Török Sophie-nak mint írófeleségnek a szerepe kivételes, mivel számos filológiai kérdésre az ő magánemberi feljegyzései, s különösen naptárbejegyzései adhatják meg a választ. Házasságkötés és nászút (1921) Az irodalomba való betörés, legalább úgy látszik Török Sophie naplójából,1 a 25 éves hajadon számára az egyetlen menekülő útnak tetszett az elsivárult otthon és a lélektelen hivatali munka szorításában. Ezt gyorsan, egyszerűen és hatékonyan sikerült megvalósítania azzal, hogy beházasodott az irodalomba. A „szerkesztő úr”, akinél verseivel félénken kopogtatott, váratlanul házassági ajánlatot tesz: 1921. január 11-én, hetedik találkozásuk alakalmával a Centrál kávéházban Babits maga kéri meg, meglepő határozottsággal, Tanner Ilonka kezét, s még ott, a kávéházi asztalnál beszélik meg az összeköltözés részleteit. „... kissé szeszélynek éreztem ezt a hirtelen lánykérést, s nagy meggondolatlanságnak, amit nem is lehet egészen komolyan venni.” - emlékezik naplójában Török Sophie. Mégis mi késztette Babits Mihályt ilyen hirtelen elhatározásra? Török Sophie maga is tisztán látta ennek a férfias, ámde veszedelmesen gyors elhatározásnak a lehetséges okait: „Sejtelme se lehetett, ki vagyok, milyen vagyok. Félt a magánytól, s egy szinte kétségbeesett, gyors elhatározással megkérte
