Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Farkas Zsombor: Szintén zenész - a rendszerváltás egy sorsa
Farkas Zsombor • Szintén zenész 31 tott bennünket, és rögtön szerződést ajánlott a dobosnak meg énnekem. És altkor le is szerződtünk hozzá egy évre. Tehát a budapesti Kaleidoszkóp műsorirodához tartoztunk, ahol a szervező az ország különböző részeire szervezett bennünket... hát Szombathelyen játszottunk a Claudius Hotelban, onnan mentünk át Nyíregyházára a Korona Szállóba. — Ezzel jól lehetett keresni ? —Jó! Abban az időben jó! Akkor kaptunk 600 forintot egy estére... olyan 20- 21 éve... szóval egy estére 600 forint!... Aztán visszajöttünk ide dolgozni; hát itt voltam a Grill bárba, a Kazamatába... zenéltem! És akkor hirtelen jött a rendszerváltás. Onnantól kezdve teljesen... hát részemről nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna. Ugyanis... hát én most csak a helyi viszonylatról beszélek, nem tudok beszélni csak erről... itt a rendszerváltás után, mint a bibircsók, egyik pillanatról a másikra nyíltak meg a maszek kocsmák, és ezek, mint a Grill bár, a Kazamata bár, Taverna bár, Széchenyi étterem, Mecset étterem... sorolhatnám... Vadászkürt, satöbbi... ezek a helyek mind megszűntek mint zenés hely. Tehát nincsenek... és én meg munka nélkül maradtam mint zongorista. Megnyíltak ezek a maszek kocsmák! Ezek nagyon gyorsan nyitották az üzleteiket! — Ez volt a rendszerváltás idején ? — Igen. Utána rögtön egy-másfél-két éven belül. Iszonyatos kemény harc volt a kocsmák között... rengeteg kocsma van. És ide tudtam csak elmenni ezekre a maszek helyekre, de ebből nagyon-nagyon nehezen lehetett megélni, mer mindennapos foglalkoztatásról szó sem lehetett. Csak időközönként; minden péntek-szombaton vagy csak minden szombaton... és akkor adtak egy estére kétezer forintot úgy, hogy este nyolctól reggel háromig. Úgyhogy ebből sajnos nem lehet megélni! Hát számold ki... hogyha egy hónapba... egy héten elmegyek kettőezer forinté, egy héten keresek négyezer forintot, az egy hónapba... iszonyú kevés! Szóval ebből nem lehet megélni. És az mellett olyan, hogy pisilni sem lehet kimenni. Egyfolytába, míg vendégek vannak. Hogyha záróra van mondjuk... háromig ott vagyok kétezer forinté... hogyha három órakor még rengetegen vannak, van fogyasztás, vagy esetleg bejön egy részeg társaság, és ők ott vannak reggel nyolcig, akkor nekem ott kell lennek, és nincs túlórapénz! Maszek világ. Iszonyú! Végül is ráakadtam egy maszek kocsmára... Róza büfé, az a neve. Ott öt évet lehúztam úgy, hogy szünnap nem volt! Iszonyú meló volt ott is egyfolytába. Ő megadta azt a lóvét, és mindennap kellett dolgozni szünnap nélkül... szóval annak nagyom örültem. Ki voltam idegileg, fizikailag... máhát öt évig szünnap nélkül! De hát végül is becsődöltem... az illető, akié a Róza büfé, becsődölt... és innentől kezdve megint az utcára kerültem...
