Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 4. szám - Kelevéz Ágnes - Pienták Attila: "...Nem kívántam ennek részese lenni" - interjú Rába Györggyel
12 Új DUNATÁJ • 2003. DECEMBER ezt közzéteszem Babits akarata ellenére, akkor soha többé nem ülhetünk le két szóra az életben, úgyhogy ezt nem teszem meg, mondta Kosztolányi a fiának. Babits akkor úgy oldotta meg a dolgot, hogy egy nagy cikket közölt a Pesti Naplóban - ez nyilván ismeretes -, amelyben megírta azt, ami tulajdonképpen a lényeg és az igazság, hogy Kosztolányinak nem ez a pálfordulása, hanem ez az igazi véleménye Adyról, és ami jót írt korábban, az volt a szerep, és ez az ő igazi arca, ez az ő igazi állásfoglalása Adyról, amit most kinyilvánított. Máskülönben ő úgy ítéli meg, hogy ez nem is annyira Ady ellen irányul, hanem a magyar közízlés ellen, amelyben van valami, ami őt az afrikai bálványimádásra emlékezteti.- Elhangzott, hogy az 1958-as Babits-Juhász-Kosztolányi levelezéskötet vihart kavart, de legalábbis foglalkoztatta az irodalmi közéletet, annak ellenére - teszem hozzá hogy korántsem tekinthető teljes kiadásnak. Rengeteg - hogy úgy mondjam - kipontozott rész található benne. Ezen kipontozott részekre egy nagyon érdekes jelzőjét találtam meg Tanár Úrnak hatvanas-hetvenes évek-beli recenzióiban, kritikáiban, ez pedig az „ésszerűsíthető”. Mi a véleménye, mekkora a publikálás maximális illetékességi köre? Van-e olyan egy-egy életmű esetében, ami feltétlenül visszatartásra, elhallgatásra szorul, tehát nem kell kiadni, vagy pedig ez mindig egyedi elbírálást igényel? Esetleg mindent ki kell adni?- A válaszom egy olyan kérdésre ül és megfelelő, amit nem tett föl. És én is egy kérdéssel kezdem. Hányban született?- 1973-ban.- Tehát egyáltalán nem élt a diktatúrának a legnehezebb korszakaiban, és nem tudja azt, hogy mit jelentett egyáltalán valamit megmenteni a kultúra számára, és éppen a megjelent Babits-Juhász-Kosztolányi kötet sorsa bizonyítja, hogy ez mennyire nehéz volt. Vannak ott kipontozások, ennek ellenére azt a könyvet betiltották, nem forgalmazhatták, én legalábbis nem tudom pontosan, hogy miért. Ugye az volt a közhit, hogy román tiltakozás történt, mert olyan kitétel van valamelyik Babits levélben, amelyet a románok kárhoztattak. Más vélemény szerint már akkor Aczél Györgynek a lépése volt, ő gáncsolta el. Tulajdonképpen a Hivatal (nagy H-val) is majdnem úgy félt, mint az egyszerű állampolgár attól, hogy ne kövessen el olyasvalamit, amiből baj lesz, keveredés, vita, botrány. Természetesen én annak vagyok a híve, hogy minden és főként minden kanonizált szöveg az a maga teljes egészében jelenjék meg. Ha már itt tartunk, akkor fölfedhetem, hogy Babitsnak a Beszélgetőfüzeteit Keresztury Dezső velem akarta kiadattatni. Én erre nem vállalkoztam azért, mert Keresztury - akkor még ugye távol álltunk attól, hogy kötet legyen, tehát a tervéről volt csak szó -, már akkor fölvetette, hogy bizonyos dolgokat ki kell hagyni. Na most, én ennek
