Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Farkas Zsombor: Szintén zenész - a rendszerváltás egy sorsa
28 Út Dunatát • 2003 március — Mesélne egy kicsit magáról, az életéről? — Egerben születtem, 42 éves vagyok... Pont ma van a születésnapom. — Nahát, ez igen! Gratulálok! Akkor majd megiszunk egy sört is. —Jelenleg közhasznú foglalkoztatott vagyok; a tereket rendbe rakjuk, parkosítunk, virágokat ültetünk, levágjuk a sövényeket, karbantartjuk a dolgokat. Szerződéssel vagyok itt... ennél a cégnél. Rendes fizetést kapok, a minimálbért. Volt ez a munkanélküli segély először, és utána kaptunk mi, nem tudom... jövedelempótló támogatást. Akkor ez nekem úgy volt, úgy kaptam meg ezt, hogy tudtam bizonyítani, hogy előtte 200 napot folyamatosan dolgoztam. Aztán közvetlenül a munkaügyi központ közvetített ki ide az önkormányzathoz, és akkor az önkormányzat viszont küldött ide ehhez a vállalkozóhoz... Hát 17 éves koromtól dolgoztam, azzal nem volt probléma. Hát igen, öregem, megmondom őszintén, nekem úgy nincs bajom a rendszerrel, nincs bajom senkivel, se a Fidesszel, se az MSZP-vel, de annyit elmondtam má a feleségemnek, hogy olyan rosszul esik... Öregem, az ember tanul, tanul gyerekkora óta, és egy lapra fölteszi az életét, mint zongorista, zenész vagy vendéglátó-zenész, és akkor 42 évesen egyik pillanatról a másikra derékba törik az élete... karrier, minden! Nagyon fura dolog. És akkor gondold el, hogy milyen szégyen nekem... tényleg szégyenlem... itt az emberek előtt, mint zongorista. Engem mindenki úgy ismer, hogy zongorista, nagyon jó zongorista, nagyon szépen énekel, nagyon jó hangja van. És akkor megjelenek az utcán, és akkor ott kertészkedek meg ültetek, érted?! Szóval elég ciki, hogy jönnek: „Jaj, Józsi, mit keresel te itt, ne hülyéskedj má! Hogy kerülsz ide?” Hát én meg mondom: „Enni kell, baszd meg, öregem... meg jön a villanyszámlás.” — Ezek szerint nagyon szégyenli ezt a munkát. — Hát nem az, hogy szégyellni való, de olyan visszás. Olyan furcsa az egész. Csak zongoráztam, na! Csak tanultam, csak zongoráztam, semmi mást nem csináltam, én nekem ez volt az életem; a zongora, a vendéglátás. És ez most nekem egy teljesen más légkör! Zongorista létemre el tudnák képzelni egy más munkakört is... Hát körülbelül másfél éve jelentkeztem a munkaügyi központba, és akkor természetesen kaptam is munkanélküli segélyt... és természetesen az is kevés volt! Főleg így, hogy a feleségem beteg... hát ő kérlek szépen... tíz évvel ezelőtt volt egy méhen kívüli terhessége, ami nagyon súlyos volt, életmentő műtétet kellett rajta végezni, és eközben... vagyis ez után... tehát a műtét úgy zajlott le, hogy vért kellett neki adni, mer sok vért vesztett. És ez a vér, amit kapott Hepatitis C vírussal volt fertőzve. Ez volt tíz évvel ezelőtt, és ez alatt a tíz év alatt annyira leromlott... Ennek a betegségnek a tudnivalója, hogy rögtön a májat támadja meg. Úgy
