Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 3. szám - Borbély Sándor: Sipos Lajos Babits-dolgozatai (kritika)

84 Új PUNATÁT • 2003. SZEPTEMBER A levél mindétig is fontos dokumentum volt. De nem véletlen, hogy Sipos Lajos a levélformát nemcsak kommunikációs eszköznek tekinti, hanem sajátos epikai műfajnak is. Miniesszéje erről a témáról érdekes színfoltja a kötetnek. Ezért jegyezzük meg, hogy aligha lehet ez az eszmefuttatás teljes például Pál apostol le­veleinek említése nélkül. Fontos lett volna Kazinczy Ferenc 23 kötetnyi levelezé­sének külön felmutatása, hiszen irodalomszervező jellege akár Babitsnak is hasz­nálható minta lehetett. A Babits-tematikának két szekundér terméke is van ebben a tanulmány­­kötetben. Móricz és Babits a Nyugat szerkesztőségében című dolgozat gyakorlatilag nem is­merte fel önmaga fontosságát. Az epizódból is csak epizódot emel ki. Ismeretes, Osvát tragikus halála után, 1929-ben néhány hétre teljesen Gellért Oszkár nyaká­ba szakadt minden szerkesztői gond, ő intézi a Nyugat ügyeit, mint „Osvát irodal­mi özvegye”, ahogy Németh László nem minden malícia nélkül megjegyezte. Gel­lért társszerkesztői, pontosabban az igazi döntéshozók aztán Babits és Móricz let­tek. Kár itt finomkodni, Móricz Virág precízen fogalmazott, a két zseni „tűz és víz” a folyóirat dolgában. Kitűnő alkalom adódott volna bemutatni Babits nárciz­­musát, nehezen kezelhető konokságát, ha a szerző nem koncentrál az „együttmű­ködés” csupán első kilenc hónapjára. Tudjuk, Móricz végül csak 1933 februárjá­ban válik meg a Nyugattól. Közben a két szerkesztő megannyi emberi és még több ideológiai konfliktusa várat még magyarázatra. Aki annyit és behatóan foglalkozott a Babits-írásokkal, annak mintegy köte­lező, hogy elméletileg is levonja a konklúziókat a szövegalkotás és a szövegkiadás praktikáiról. Kevesen tudtak olyan közel férkőzni Babits alkotáslélektani izgal­maihoz, mint épp a szerző. A Tímár Virgil fia című regény szövegvilágának bemu­tatása - egyszerűen remek. A többi Babits-mű ilyesfajta elemzése még sokáig ad munkát Sipos Lajosnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom