Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 3. szám - Borbély Sándor: Sipos Lajos Babits-dolgozatai (kritika)
84 Új PUNATÁT • 2003. SZEPTEMBER A levél mindétig is fontos dokumentum volt. De nem véletlen, hogy Sipos Lajos a levélformát nemcsak kommunikációs eszköznek tekinti, hanem sajátos epikai műfajnak is. Miniesszéje erről a témáról érdekes színfoltja a kötetnek. Ezért jegyezzük meg, hogy aligha lehet ez az eszmefuttatás teljes például Pál apostol leveleinek említése nélkül. Fontos lett volna Kazinczy Ferenc 23 kötetnyi levelezésének külön felmutatása, hiszen irodalomszervező jellege akár Babitsnak is használható minta lehetett. A Babits-tematikának két szekundér terméke is van ebben a tanulmánykötetben. Móricz és Babits a Nyugat szerkesztőségében című dolgozat gyakorlatilag nem ismerte fel önmaga fontosságát. Az epizódból is csak epizódot emel ki. Ismeretes, Osvát tragikus halála után, 1929-ben néhány hétre teljesen Gellért Oszkár nyakába szakadt minden szerkesztői gond, ő intézi a Nyugat ügyeit, mint „Osvát irodalmi özvegye”, ahogy Németh László nem minden malícia nélkül megjegyezte. Gellért társszerkesztői, pontosabban az igazi döntéshozók aztán Babits és Móricz lettek. Kár itt finomkodni, Móricz Virág precízen fogalmazott, a két zseni „tűz és víz” a folyóirat dolgában. Kitűnő alkalom adódott volna bemutatni Babits nárcizmusát, nehezen kezelhető konokságát, ha a szerző nem koncentrál az „együttműködés” csupán első kilenc hónapjára. Tudjuk, Móricz végül csak 1933 februárjában válik meg a Nyugattól. Közben a két szerkesztő megannyi emberi és még több ideológiai konfliktusa várat még magyarázatra. Aki annyit és behatóan foglalkozott a Babits-írásokkal, annak mintegy kötelező, hogy elméletileg is levonja a konklúziókat a szövegalkotás és a szövegkiadás praktikáiról. Kevesen tudtak olyan közel férkőzni Babits alkotáslélektani izgalmaihoz, mint épp a szerző. A Tímár Virgil fia című regény szövegvilágának bemutatása - egyszerűen remek. A többi Babits-mű ilyesfajta elemzése még sokáig ad munkát Sipos Lajosnak.