Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 3. szám - Dobos Gyula: Morzsák a 275 éves Tolna Megyei Levéltár történetéből (tanulmány)
Dobos Gyula • Tanulmány 75 1950-es 29. tvr-rel a megyei, egykor vármegyei levéltár, Szekszárdi Állami Levéltár néven a Közoktatásügyi Minisztérium, a centralizálási törekvések eredményeként a Levéltárak Országos Központja (LÓK), majd a Levéltári Igazgatóság (LIG) irányítása alá került. A közlevéltárrá alakulás többek között a gyűjtőköri tevékenység Tolna megye összes államigazgatási szervére, hivatalára, intézményére, vállalatára kiterjesztését, tehát a területi munka, az iratképzők ellenőrzésének kötelezettsége a levéltári jogosítványok igazgatási, hatósági feladatokkal kiegészülését jelentette. Az iratképző szervek iratkezelésének, irattárolásának figyelemmel kísérése és a selejtezés jóváhagyásának joga megnövelte a történeti értékű iratok megmaradásának esélyét. A feladat maradéktalan teljesítésének azonban hiányoztak a feltételei. A szaklétszám csak 1954 végére emelkedett a kért 5 főre. Az ellenőrzési munkát hátráltatta Tolna megye kedvezőtlen vasúti szerkezete, valamint a naponta többségében csak reggel és este közlekedő munkásjáratos autóbusz közlekedés. A vidéki ellenőrzésre igyekvő levéltárosnak leggyakrabban a munkáját erősen behatároló kerékpáros közlekedés lehetősége maradt. A centralizált levéltári hálózat rendszerében a megyei levéltárakra iratbegyűjtő, szakszerű rendező, segédletkészítő helyként számítottak. Tudományos feldolgozásra központilag létesítettek intézeteket, pl. Párttörténeti, Történettudományi. Hamarosan kiderült, hogy az intézetek szinte kizárólag országos témákban végeznek kutatást, elsősorban az országos szervek irataival foglalkoznak, a területi és megyei szintű feltárás háttérbe szorul, leggyakrabban elmarad. A regionális és lokális elvárások, a levéltárosok felkészültsége, a helytörténet kutatása iránti társadalmi igény növekedése viszont megkövetelte, hogy a levéltári feladatok között ne csak a feltáró, hanem a tudományos feldolgozó munka is szerepeljen. Helytörténeti feltárásban a fordulatot, a levéltári kutatások felgyorsulását, az állami közlevéltárak 1968. január elsejével megyei fenntartásba visszakerülése jelentette.34 A szakmai felügyelet továbbra is a minisztérium, illetve később a szakfelügyelőket minisztériumi megbízásra összefogó MÓL kezében maradt. A Tolna Megyei Levéltár ekkor 6 főállású dolgozóval működött, 3662 folyóméter iratot tárolt. Ebből 1500 ifim (40 %) rendezettségi szintje nem érte el a kívánt mértéket, 60 fond pedig rendezetlen volt.35 Alapvető igényként jelentkezett a létszám fejlesztése mellett, az átvételi restanciák miatt a raktárterület növelésének és a rendszeres levéltári kiadvány megjelentetésének szükségessége. A megyei tanács támogatta a megoldási javaslatokat. A raktári kapacitás bővítésére az első lépést az 1970-ben elköltöző Földhivatal vár
