Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 3. szám - Dobos Gyula: Morzsák a 275 éves Tolna Megyei Levéltár történetéből (tanulmány)
Dobos Gyula • Tanulmány 69 Dobos Gyula MORZSÁK A 275 ÉVES TOLNA MEGYEI LEVÉLTÁR TÖRTÉNETÉBŐL A Szent István korában fejedelmi szállásterületből létesített Tolna megye kezdetben a közepes nagyságú vármegyék sorába tartozott, napjainkra az átcsatolások eredményeként hazánk legkisebb kiterjedésű megyéi közé került. Az államalapítástól az 1540-es évekig virágzó és népes vármegye a török háborúk időszakában elpusztult. Lakossága a felszabadító háborúk végére már a tízezret sem érte el. Középkori nemessége helyét, néhány, jogait igazoló família: Paksy, Daróczy, Száraz kivételével, udvarhű, politikai-, katonai-, vagy éppen hadiszállítói szolgálataikért birtokot szerző család foglalta el: Styrum Lymburg, Mercy, Monaszterly, Gindli, Sinzendorf, Somogyi, Kersnerits, Esterházy. Mások pl. az Apponyiak, Bartalok, Bezerédjek, Csapók, Jeszenszkyek, Perczelek, Sztankovánszkyak, Viczayak birtokvásárlások vagy házassági kapcsolatok eredményeként később váltak Tolna megyei birtokossá. A XVII. század végi és a XVIII. századi bevándorlás, betelepülés és főleg a többhullámú betelepítés eredményeként a magyarok mellett a század végére 25-30 %-os arányú német népességgel, valamint szórványokban élő szerb (pl. Medina, Grábóc) lakossággal gyarapodott a vármegye. Az óriási migráció és a természetes szaporodás következtében a II. Józsefkorában, 1784-ben végrehajtott népszámlálás a vármegyében 131 317 állandó lakost regisztrált.1 A töröktől 1687- ben visszaszerzett területek átmenetileg kamarai igazgatás alá kerültek.2 A megyei közigazgatás megszervezésének kezdetét 1696-ban Radonay Mátyás pécsi püspök tolnai főispánná kinevezése jelentette. 1698-ban a vasvári káptalan, hivatalos iratok szerkesztéséhez értő expeditorát, Gyurekovics Pétert választották vármegyei jegyzőnek. Az általa készített iratok minőségileg eltértek a korábbi, gyakran szerkesztetlen jegyzőkönyvektől. A vármegye felismerve tevékenységének fontosságát, elismerte szakértelmét, a folyamatos ügyintézés érdekében személyét függetlenítette a megyei tisztújítástól. Megbízatása minden év december elsejével kezdődött. A jegyző feladatai közé tartozott a közgyűlési és kisgyűlési jegyzőkönyvek elkészítése és megőrzése, valamint az egyéb, 1713-tól „tömegesen” képződő iratok megóvása. A feladatát nehezítette állandó megyeszékhely és székház hiánya. A generalis- és a particularis congregatiora más-más megyei településen került sor
