Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 3. szám - Alabán Péter: Falu a szocializmusban: Sárpilis 1945-1989(tanulmány)

Alabán Péter ■ Tanulmány

65

után hagyva mindent - még a családját is - segédmunkásnak állt be Baján. Választása jól reprezentálja az egyéni és kollektív életpályákon belül meghatározó szerepet játszó választási alternatívákat a korszakban. A számok nyelvén: 1949 és 1954 között Magyarországon közel 400 ezren hagyták el a mezőgazdaságot, melyben a megélhetési gondokon kívül az érzelmi okok is erős befolyásoló tényezővel bírtak. Az önállóan gazdálkodni kívánó gazdák egy része inkább döntött egy új életstratégiát kialakító foglalkozásváltás mellett, mintsem, hogy feladva ezen elveit belépjen a szövetkezetbe. N. Gy. feleségének természetesen a többségre rákényszerített alternatívát kellett követnie, vagyis belépni a termelőszövetkezetbe, s beadni oda mindent - az állatoktól a szerszámokig. Fia szintén az első megoldás, vagyis az ipari munkavállalás mellett döntött. Tatabányára ment dolgozni a bányába, ezt követően bevonult katonának, majd miután leszerelt a Bajai Erdőgazdasághoz, később a vízügyhöz, onnan pedig a Közúti Építőipari Vállalathoz került. Utóbbi helyen gépkezelőként dolgozott a 70-es években; ezt megelőzően nősült meg 1968-ban." Esetében jól látható azonban az is (lásd alább), hogy bár szakított az „ősi” életformával, a foglalkozásváltás nem feltétlenül jelentette a gazdálkodás teljes feladását.

Itt kell szólni a második hullámban zajló tsz-szervezést jellemző háztáji gazdálkodás szerepéről. 1968 után az első gazdaságon belül kialakult az „alku mezeje”, az addigi redisztributív újratermelési rendszer pedig kibővült a tranzaktíwal. Ezt bizonyítja a második gazdaság megjelenése, mely folyamatnak a háztáji gazdálkodás megindulása jelentette az elejét. Hatása az ipar területén is érződött, sőt egyes körzeteket az iparosodás irányába tolt el - megszakítva addigi fejlődési irányvonalukat. A termelőszövetkezetbe beléptetett parasztoknak az 50-es és a 60- as évek fordulójától az állam egy - egy kát. hold nagyságú háztáji földet biztosított, melyeken minden tsz-tag zöldséget és gyümölcsöt termelhetett, illetve állatokat tenyészthetett. A háztáji gazdálkodás az 1970-es évek végére tömeges jelenséggé vált a falvakban, amit a statisztika is igazol: 1978-ban már mintegy 1,5 millió háztáji és ún. kisegítő gazdaság volt Magyarországon. Utóbbiak illetményföldön, esetleg magántulajdonban lévő vagy bérelt földön alapultak. Sokszor a termelőszövetkezetek az egyes családok számára biztosítandó ezen földeket minél roszszabb termőterületen jelölték ki.

N. Gy. családja az alsónyéki határban jutott területhez; igaz nem egy holddal, hanem közel 2 hektárral (kb. 3,4 holddal) rendelkezett oly módon, hogy a földek egy része senki nevén nem volt bejelentve. Szemben a környék igen jó minőségű (jelenleg átlagosan 30 aranykorona értékű) földjeivel, az övéi elég gyenge, 15-17