Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 3. szám - Alabán Péter: Falu a szocializmusban: Sárpilis 1945-1989(tanulmány)

62

ÚT DuNATÁf • 2003. SZEPTEMBER

forrás a járási főszolgabírói hivatal által - a községi elöljáróságok számára - elrendelt katonaköteles férfiak összeírása11, melynek kérdőpontjai többek között rákérdeztek az illető születési helyére és idejére, valamint a polgári foglalkozására is. A kimutatás értelmében az összeírt 98 főnek csak (ebből kettő tiszt) 30°/o-a sárpilisi születésű, míg meglepő módon a második helyen egy Temesvártól délre fekvő falu, Végvár (Tormac) áll, ahonnan 5 fő származik. A bevándorlások elemzése szempontjából az is lényeges, hogy a környező településekről (pl.: Decs, Szekszárd, Fadd) érkezettek mellett többen érkeztek az ország más részeiről is, így Pest vagy Szolnok megyékből. Foglalkozási tekintetben természetesen még mindig a földműves népesség vezet (57 fő); ezen belül magas a napszámosok (24 fő) és a gazdasági cselédek (13 fő) száma. A más mesterséget űzők között MÁV pályamunkásokat, gyári munkásokat, asztalosokat találunk, illetve öt cigányzenészt is, akik a roma népesség számbeli gyarapodását is jelezhetik. Működő ipari üzemként csupán a Bacsó István által irányított Sárpilisi Gazdák Tej szövetkezete említhető meg, mely - igen alacsony teljesítmény mellett - tejtermékeket (vaj, sajt, tejszín, túró) állított elő két munkás foglalkoztatása mellett.

A népmozgalmi adatok12 tekintetében lassú javulás figyelhető meg 1945 után: 1946-ban az élveszületések száma még megegyezett a halálozások számával (17-17 fő), később azonban - néhány évet (pl.: 1949, 1952, 1959) leszámítva - az előbbi mindig meghaladta a másikat. 1949-ben a lakosság száma újabb gyarapodás után 918 főre emelkedett, melynek nagy többsége (85,4%) továbbra is mezőgazdasággal foglalkozott, az iparban dolgozók aránya elenyésző volt (5,4%). Ezt követően a népességszám folyamatosan csökkent: 1960-ban 791, 1970-ben 778, 1980-ban 676, 1990-ben 610 fő lakott Sárpilisen. A rohamos fogyással ellentétben a cigányság részaránya növekedést mutatott. A demográfiai okok között még mindig jelentősnek mondható az etyke, melynek köszönhetően a némileg emelkedő évenkénti születési szám a halálozások alatt maradt. Erősítette a visszaesést a kivándorlás mértékének növekedése - különösen a tsz-egyesítést követő években.

Az agrárviszonyokon belül igazi fordulat az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején következett be. Az 1947 őszén megalakított KOMINFORM'3, a fejlődésbeli különbségeket figyelmen kívül hagyva, a Szovjetunióban megvalósított szocialista rendszerre való áttérést sürgette, s ennek megfelelően törést idézett elő a magyar politikában a parasztsággal fennálló szövetséget illetően. Sokat idézett beszédében Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkára 1948. november 27-én, a párt Központi vezetőségének ülésén leszögezte, hogy a kulákoknak nyilvánítottak likvidálásával, 3-4 éven belül el kell érni azt, hogy „a magyar pa