Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 3. szám - Fried István: "Krúdy háza" (tanulmány)
Fried István • Tanulmány 53 állás lesz nagyon hangsúlyos, amely a konvencionális és morális ítélkezés alól kivonja a kispróza Krúdy-figuráját, és a befogadás esetlegességei és félreértelmezései között nevezi meg a magánossá kényszerülő, mindenféle szokványos, általános elvárásnak szinte tudatosan megfelelni nem szándékozó írót, szembeállítva az irodalmi/kritikai/olvasói közvélekedéssel. Ezzel kétféle író típus megnevezésére nyílik lehetőség, ahhoz hasonlóan, ahogy a Thurzó Gábor szerkesztette ködlovag-kötet előszavában10 a „csak író” esélyeit körvonalazza. Ezúttal emígy szövegezi meg a hatásban/befogadásban kibukó irodalom-értelmezést: „...mert az a tiszta és nemes zene, ami titka és művészete volt, nem kellett igazán az embereknek. Mindig csak a középszerű kell, a hazug, az, ami a tiszta művészet igényével jelentkezik, s aminek hallatára az olvasó felkiált: »Beavatott vagyok!...« Krúdy nem »avatott be« senkit világa titkaiba. Fütyült az olvasóra, a világra.” Valószínűleg felállítható az elkötelezett-elkötelezetlen, a világra figyelő és a „csak” író ellentétpárja, nem kevésbé az idő- és korszerűséggel kacérkodó, a közönséghatás „titkait” leső és a tudatosan korszerűtlen, az „írás” titkait leső művész magatartása. Hogy mennyi volna ebben az önkritika, talán csak sejthető, ám az önnön sikerét mértéktartással fogadó, attól elidegenedő Máraitól nem idegen az íróság olyan értelmezése, amely a felsorakoztatott ellentétek között választást igényel; hogy a maga álláspontját markánsabban fogalmazhassa meg. A Krúdy háza két világban „mozog”, a tiszta művészetében és a másikban, amelyben nem jöhet létre a tiszta művészet, amely enged a konvencionalitás kísértésének. Talán ott lehet érzékelni a kisprózában megnyilatkozó ars poeticát, hogy a középszerűtől elhatárolódva, az elkötelezetlenség tiszta szándékát állítja mércéül. Nem az olvasói befogadás, hanem saját maga elé. A semmiből az új úgy jöhet eszerint létre, hogy az író szembefordul az olcsó megoldásokat igénylő elvárásokkal, s a külön világot alkotja meg, amely nem következik szervesen az épp jelenleg létezőből. Az Eg és föld egy másik kisprózájában „meglepetésének nevezi az „emberhez méltó írás”-t, a „létezés és a teremtés meglepetésé”-nek.n Az ezt követő bibliai szóhasználat (Ige) arra utal, miszerint ez a próza nem zárja ki az idézetet a meglepetéssel jelölt írásmódból. Éppen ellenkezőleg (mint azt a Krúdy háza tanúsítani látszik), számít az idézés keltette hatásra, a referenciális elemek elsősorban „emlékeztető” jellegére, ezáltal a referencialitástól elmozduló prózába foglalhatóságára. Ugyancsak az Égésföldben olvasható másutt: „De az írás meglep. Mit is mondhatok még az életről, tapasztalataim birtokában, melyek arra tanítanak, hogy nincs szabály, csak meglepetés van.”12 Visszatérve a Krúdy házához: a ház lényegében az írói egzisztencia allegorikus helyeként funkcionál, és ez az allegorikus hely kínál alkalmat arra, hogy az itt
