Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 3. szám - Bálint Péter: Egy kretén vallomásai (regényrészlet)
46 Úr PUNATÁT • 2003. SZEPTEMBER Most, hogy újraolvasom levelemet, restelkedem,... hogy is mondjam csak, az emlékek fölfakadása és a szív megnyilatkozása láttán. Megijedek magamtól, tán csak nem lettem vénségemre érzelgős is? Ölellek, és részletesen írj állapotodról” Amikor elolvastam e leveleket, azt kérdeztem magamtól: valóban ennyi volna egy család története ? Még szerencse, hogy nem vagyok életrajzíró, és nem a Leitner-család történetét kell megírnom e szegényes vagy hiányos dokumentumok alapján, hanem a magam jegyzeteit rovom az irkámba. Tagadhatatlan, kedvem lenne megkérdezni egy-két dolgot az öregúrtól; mondjuk, hogy soha többé nem találkozott a fivérével emigrálása után? Hazahozatta-e a tetemét, vagy idegenben földelték el a felesége mellé? Mit gondol az édesapjáról, s vajon megbocsátott-e neki, amiért „balkezesnek” csúfolta és kinevette, vagy maradt a szívében tüske? Szükségem lenne a válaszaira; egy fiúnak nem olyan könnyű számot vetnie az apjával, mint az édesanyjával. Olykor erősebben dúlnak az indulatok, és kevésbé képes fölülemelkedni egy jelentéktelen és régi sértésen; máskor önmagából kiindulva, épp azokra a vétkekre ad feloldozást, amelyek elkövetésére, megismétlésére maga is hajlandóságot mutat, sőt gyakorta mentegetőzésre és önigazolásra is fölhasználja ezeket.
