Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Gyurkóczi Kinga - Varga Katalin - Földiák János - Vucskics Péter: A legvidámabb barakk avagy a gulyáskommunizmus az ezredfordulón
A LEGVIDÁMABB BARAKK AVAGY A GULYÁSKOMMUNIZMUS 23 gozik. Ő maga nem rendelkezik semmiféle jövedelemmel, vagyonnal, csak kevés nyugdíjával gazdálkodhat. Kertje pici, gazdálkodásra nem alkalmas, ezért inkább a kereskedelemben leli örömét. Ha kedve úgy hozza, és egy kis zsebpénzre van szüksége, felkerekedik, leutazik Szegedre, pár kosárnyi virágot vásárol, melyet Pesten a nagybani piacon értékesít. Az üzletet az árubeszerzéssel együtt egy nap alatt bonyolítja le. Hetente párszor megteszi ezt az utat, közben vásárol némi ruhaneműt, háztartási cikket, amit elad a falubelieknek. Jól megszervezett házikaszszája van, pontos elszámolással, nyilvántartással. Bármelyik multinacionális cég megirigyelhetné üzleti érzékét, precizitását. A profitja az öröm és a szórakozás. Verselgető úri dáma A falu egyetlen nemesi leszármazottja, méghozzá nem is akármelyik családé, az Esterházyaké. Hollandiában született, kisgyerek korában települt haza családjával. Később a bányában dolgozott, de nem a nőket kímélő irodán, hanem lent az aknában. Fiatal korában színésznőnek készült, de közbejött a háború, és álmai kettétörtek. Elbeszélése szerint kiválóan énekelt, táncolt. Férjével szeretik a szépirodalmat, egész kis könyvtáruk van. A faluból egyedül ők szórakoztatják magukat szabadidejükben ilyen jellegű olvasmánnyal. Kiegészítőként verseket ír, melyeket gondosan eldugva őrizget. Buzog benne a hazaszeretet, mely költeményeiben is megjelenik, ez a legfőbb vezérmotívuma. Összetűzésbe is került egyszer emiatt a lakossággal, a háza ormára mások szerint szabálytalanul, jogtalanul és illegálisan kitűzött magyar nemzeti zászlóért. Határozott, karakán ember, aki nem ijed meg az árnyékától. Ezek a rigolyák, hobbik szerves részét képezik a telep közbeszédének is. Beletelhet egy kis időbe, amíg a legújabb betelepülők is értesülnek róla. De ha ez megtörtént, minden szereplő a helyére került, elmondhatják magukról, hogy ők is igazi környebányaiak. De ha nem... A legújabb betelepülési hullám a kilencvenes évek második felében érte el a települést. Ekkor már nagyjából megvalósultak azok a kezdeményezések, amelyek visszafordították a telepet a teljes leértékelődés útjáról. Ők nem vettek részt mindennek kialakításában, nem érzik magáért való kincsnek, mint a létrehozói. Bőven adódik hát konfliktus ebből. Nem kellőképpen értékelik a közös tulajdont. Például gyermekeik nem az elvárható körültekintéssel játszanak a téren. Miben rejlik mégis Környebánya vonzereje? „Hát nézd: itt jó a levegő. Az ember nem szívja a város bűzét. Meg aztán csönd is van. A gyerekek se akarnak elmenni innen. A Tatabányán élő fiam is jönne már vissza. Ha meglesz a pénze, akkor itt fog házat venni. Meg, tudod, mi ezt már megszoktuk. Szerintem, akikitt él-
