Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 3. szám - Kamarás István: Örökrangadó (novella)
20 Úr Dunatáí • 2003. szeptember Még is csak a főorvos volt, de ezúttal nem várt válaszra, hanem orgonálni kezdett. „Igen nagy humanista”, súgta nagylánya nagyfiának. Bábu könnyes szemmel hallgatta. Már a befejezést cirkalmazta a főorvos, olyan bravúrral, hogy közben hátrafordult a jelölt felé, hogy mit szól hozzá. — Maga nem a zenét játssza - felelte a jelölt. — Hát mit? Figyeljen csak! És most egy olyan remekbeszabott cirkálom következett, ami már valóságos bűvészmutatvány. — Nem, nem! - rázta a fejét a jelölt. - Ez nem a zene, ez csak a kotta. — De hát fejből játszom, nem hallja?! - mennydörögte a főorvos. — Még a gumikesztyűt sem vette le. Ezek csak trükkök, ne is haragudjon. Ezzel nem tud csodát tenni - mondta a jelölt. — Maga csak hallgasson! Kétszeres kórházi szökevény. Ezért a háborúban kétszeres főbelövés járt. Hallgassa csak, ez olyan, mint egy jó meccs! Lecsendesült a játéka, elszomorodott. Alig hallotta. Bentről szólt, a festékboltból. — Ultramarint kérek, szépiát, kármint, indigót, berlini kéket, aranyat, ezüstöt... — Nem érzi jól magát a kedves vevő? - kérdezte az ősz hajú boltos. Hosszú, inkább lilás, mint őszes szakálla és szivárványszínű csúcsos süvege volt. — ...türkizt, csillámot, gyémántot, smaragdot, tűzliliomot, topázt, sziporkát, mályvát, nárdust, egészen mélyet, csendfehéret - folytatta a jelölt. Élesen hallotta magát. Talán életében először merte kimondani önmagát, felbátorodott: — Zsoltárlilát, tavaszkéket, ünneplőpirosat, oáziszöldet.... — Tessék egy kicsit leülni - kérte aggódva a boltos. — Semmi, csak egy kicsit elkápráztam - szabadkozott a jelölt. — Tetszik valamit parancsolni? - kérdezte a boltos biztatva. — Új színeket... - kezdte a jelölt, de nem remélt igazán új színeket. — Az új színeket magunknak kell kikeverni a régiekből - figyelmeztette a boltos. Ezt a jelölt is tudta jól. — Ön azonban igazán nincs jó színben. Ne híjak orvost? - aggodalmaskodott az orvos.
