Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Gyurkóczi Kinga - Varga Katalin - Földiák János - Vucskics Péter: A legvidámabb barakk avagy a gulyáskommunizmus az ezredfordulón
A LEGVIDÁMABB BARAKK AVAGY A GULYÁSKOMMUNIZMUS 19 Ezért hát már az első percben megdöbbenhetünk, amint erre a kis eldugott helyre pottyanunk. Egyetlen lebetonozott utca vezet a falu belsejébe, amelyen végigsétálva a helyi kis bolt előtti csöppnyi főtérre juthatunk. Minden más utcában egy kiadós zápor után megfúlhatunk, de itt minden tökéletesen meg van oldva. Gondosan nyírt pázsit, ezüstfenyők zsúfolásig, kis fapad, icipici harang irgalmatlan magasságban, gondosan ápolva. Hatalmas fatábla figyelmeztet mindenkit, hogy a park az övé, és vigyázzon rá. Bejutni a parkba csak egy úton lehet, többi részén gondosan körbekerítve, megóva a pázsitot a modortalan betolakodóktól. Ha netalántán vasárnap sétálunk erre, és hitünk arra sarkall, hogy tiszteletünket tegyük az égiek oltárán, betérhetünk közvetlenül a vegyesbolt mellett álló volt pártházból kialakított ökumenikus imaházba. Ha szerencsénk, van épp a felekezetűnknek megfelelő pap tart misét. Ugyanis egyik hétvégén katolikus istentisztelet van, azt követi az evangélikus, majd a református. Aztán kezdődik a felvonulás elölről. Hogy le tudják csábítani a papokat, mindenki eljár minden istentiszteletre, vallásától függetlenül, hiszen ha nem tennék, papok nélkül maradna a telep. Egy köztiszteletben álló család véleménye az imaház működéséről: „Katolikusok vagyunk, de bevallom, hogy már régen voltunk templomban. Itt mindenki elmegy mindenféle istentiszteletre, mivel akkor csak 2-3 ember lenne. Már 5 éve így működik ez. Jártunk zarándokúira is, de már nem hirdetjük ki, mert nevetség tárgyává vált. Istentiszteleten általában 10-en vannak, de a 15 már rekordnak számít. A református, evangélikus istentiszteleten kevesen vannak. Ijesztő volt számomra az evangélikus prédikáció, mert túlságosan szókimondó. Eleinte furcsa volt, de már megszoktuk. Vallás szerinti elkülönülés nálunk nincs, járnak még ide jehovák is. Régebben még keresztelő és házasságkötés is volt itt.” Közvetlen a bejárat előtt áll a közös pénzen öntetett harang. Ennek is megvan a maga szertartásos jellege. Két idős hölgy kongatja rendszeresen a harangot. A látvány egészen meglepő. A hölgyek Szokol rádiót markolászva feszülten koncentrálnak, hogy a Kossuth rádióval pontosan egy időben húzhassák meg a haragot. A kis bolt takarékos embereknek nem ajánlott, hiszen árai megegyeznek egy nagyvárosi éjjel-nappali 150%-os áraival. Azonban, hogy ne maradjunk élmény nélkül, nem kell sokáig keresgélnünk, szinte azonnal megtaláljuk azt egy feltűnő papír formájában a falon. Ezen egy felhívás szerepel, hogy egyik falubeli lakosuk elhalálozott, erről persze mindenki tud, ez nem új, annál inkább az, hogy adakozásra hívja fel a helyiek figyelmét. Aki tud és akar, hozzájárulhat a gyászoló család segítéséhez és a halott megtiszteléséhez azzal, hogy pénzt ad a boltosnak, persze a pontos összeg és név feltűntetésével. Bárki megtekintheti szomszédai hozzájáru
