Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 1. szám - Gyurkóczi Kinga - Varga Katalin - Földiák János - Vucskics Péter: A legvidámabb barakk avagy a gulyáskommunizmus az ezredfordulón

A LEGVIDÁMABB BARAKK AVAGY A GULYÁSKOMMUNIZMUS

15

részvétele miatt hét évet ült börtönben. Az asszony ezt így mesélte, a hiányzó rész pótlását nem tekintettük feladatunknak. Az asszonyka férje börtönévei alatt került Kömyebányára, annak idős rokonaihoz. Férje keresete híján nem maradhatott a korábbi albérletben, ezek pedig befogadták, jó lesz segítségnek a ház körül. A rokonok azonban alaposan ki akarták használni a kínálkozó lehetőséget. Az asszonyka két műszakos munkarendben dolgozott Tatabányán, közben bikákat nevelt, és egyedül nevelte kislányát. Inni kezdett. A telepen kiközösítették, mert az ura börtöntöltelék. Férje hazaérkezésére kezdett minden rendbe jönni. Kezdték befogadni a telepen és új családjában is, és abbahagyta az ivást. Az embernek is újra végig kellett járnia azt az utat, amit felesége küszködve tett meg. Ma már öt gyermekük van, és legidősebb lányuk révén egy unokájuk is, boldogok a családjukkal. Mostanra legfeljebb azért van részük kiközösítésben, mert a lakók többet várnak el tőlük közmunkában. A férfi azonban nem szeretne több időt a családjától elvenni. Elég volt az a hét év. Már elfogadták őket, de apróbb összeveszések esetén azért mindenki megjegyzi, hát, azért börtönben ült hét évet.

Ilyen emberek népesítik be ma a kilencvenkét éves falakat. De lássuk, mely időszakban milyen emberek váltották egymást az állandó díszletek között. Környebánya estében ugyanis a fejlődés visszafejlődést jelent. Ami akkor megvolt, most is megvan. Az alapítás hősidői óta ugyanis egyetlen forintnyi, de még pengőnyi beruházás sem történt Környebányán.

Az alapítás után Környebánya összkomfortos település volt, iskolával, orvossal, saját áramfejlesztővel, de a bánya később kimerült, igya húszas évek végén bezárták, s a lakosok szétszéledtek. A házakat egy magáncég vásárolta meg, hogy aztán nagyon kedvező áron adja tovább őket.

Erről mesél az egyik legidősebb lakó, aki ebben az időben költözött ide (ma ő él legrégebben a telepen):

„...Amikor mi idejöttünk a bánya már nem volt, az megbukott. ’29-ben teljesen ki volt halva Környebánya, öt család lakott velünk. Volt itt két sógor, az egyiknek kocsmája volt, a másiknak hentesüzlete. Aztán a vasutas tisztviselőék, a Vargáék, meg mink. A többieket meg nem tudnám mondani. A többiek aztán később szállingóztak, s szépen feltöltődött a falu. Mindegyik házban lakott aztán valaki.

Mink is, meg a többiek is, úgy jöttek ide, hogy egy vállalkozó megvette az egész telepet. Valami zsidó származású ember volt - tetszik tudni ezek jó üzletemberek általában...” -mondja és sokat mondóan mosolyog-„...szóval ez az ember, rögtön el is adta a házakat, s így vehette meg mindenki részletre ... Kevesebb, mint két év alatt a miénk volt... ”