Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 2. szám - Merényi Annamária: Tükrötske és Üvegtáblátska
Merényi Annamária ■ Tükrötske és Üvegtáblátska 33 házban történt furcsa incidenst idéz fel: egy idegen tiszt a Magyar Dámákat K-nak nevezte, s erre egy magyar gavallér párbajt emlegetett, valamint hasonló stiláris jegyekkel írható le a tudósítás a pataki tanulótársak Terhes iránti rajongásáról, továbbá az élőbeszédre jellemző fordulatok tarkítják a megbírált Ungvárnémeti és Érzéki reakcióinak újraismételgetéseit is (utóbbi természetesen hideg vérrel vette tudomásul az ellene irányuló otrombaságokat). A hallomásból szerzett információk az Üvegtáblátskaban is megjelennek, mikor is a bíráló valószínűsíti, hogy Ungvárnémeti már Bécsben tartózkodik.30 Terhes kritikáinak hangneme leginkább a hitvitákra emlékeztet:31 a durva személyeskedés, a szándékos sértések, a gyakorta alpári és közönséges megjegyzések, a testi és szellemi tulajdonságok becsmérlése ostorként csapott a recenzáltra. Terhes a legsértőbb megjegyzéseket egyébként a poéta nevére és életrajzára vonatkozóan teszi. Úgy találja, hogy az egyszerű névvel született, hamar árvaságra jutott megcsúfolt csupán nagyzolásból és puszta gőgből vette fel az Ungvárnémeti-előtagot: „Becsületes neved? kérdé tőle eggyik. - Ungyár-Németi Tóth László, felele. - Mind a’ te neved ez ? megszólal egy másik; mert nagyon sok egy szegény Legénynek”.32 Az Apolló seregébe tévesen törekvő ifjút Terhes egyszerűen Ficzkóként (esetenként Latzkóként) emlegeti, továbbá a jogosulatlan névhasználat miatt a megbíráltat a hatályos törvények tiltására figyelmezteti. Hasonlóan hosszan ironizál a költő születési helyével kapcsolatosan, mikor is a tavaldcal övezett Kistokaj-település neve elé a Békás jelzőt biggyeszti oda. Tóth Lászlót támadja alacsony származása és neveltetése miatt (vélhetően utóbb, az akkor már Bécsben tartózkodó és államvizsgájára készülő Ungvárnémeti ezért is kérte meg Kazinczyt a család nemességét bizonyító oklevelek beszerzésére, melyek ma hiánytalanul megvannak az MTA Kézirattárában), továbbá kifogásokat emel Ungvárnémeti neveltetését és testi adottságait illetően. Megrója Ungvárnémetit azért is, mert néhány tudóssal való ismertsége és levelezése miatt (valószínű a célzás a Széphalmi Mesterre irányult) rögtön felhatalmazást érez mások sértegetésére. Terhes otrombaságai során Tóth Lászlót romlott vérűnek, rágalmazó kedvűnek, alacsony lelkűnek, komornak, éktelennek, nyavalyásnak, cudarnak, rossz szívűnekés ízlésűnek, a tanulásban kedvetlennek titulálja, ezen felül még mizantrópiával is vádolja. Ungvárnémeti erkölcseinek végleges megromlását-elfajulását a Sennovicz Mátyás úrhoz, midőn nagy reménységéifiacskája... című episztolában hangoztatott antisztoikus tételek artikulálása miatt is bizonyíthatónak véli, s e közben a bíráló a sztoicizmus apológiáját mondja fel. A lelkész tudatlansággal és felkészületlenséggel is vádolja Tóth Lászlót, mikor is a poétikai, verstani kérdésekben történt állásfoglalásait neg-
